Mégis mire véljem ezt az egészet? Mit gondolt, mi vagyok? Vagy azt, hogy nem fog 'lebukni'?

A hosszú történésből csupán a lényeget szeretném leírni, nem akarok novellát írni, így szombat kora este.

Adott egy férfi, aki nálam jóval idősebb (akár az apám is lehetne). Réges-régóta ismerjük egymást. Az elmúlt 1,5-2 évben egyre közelebb kerültünk egymáshoz, de nem történt köztünk semmi olyan dolog, ami ehhez a témakörhöz tartozik, amibe most írom a kérdést.

Viszont körülbelül 3 hónapja próbál még közelebb kerülni hozzám. Erre 'rásegített' az is, hogy az egész szeptemberemet a kórházban töltöttem, mert augusztus végén majdnem meghaltam, viccen kívül és neki köszönhetem, hogy még élek(nem akarok a részletekben nagyon belemenni, mert elterelné a szót a kérdéstől, de hozzátartozik sajnos. Megvert az exem, két helyen a csigolyám elcsúszott, majdnem lebénultam, ráadásul a fejemet az asztalba csapkodta olyannyira, hogy vérömleny lett a koponyámban, kómában voltam, és még sorolhatnám, de nem fogom, mert ez most mellékes. ont akkor jött át hozzám a férfi, amikor kellett. Viccen kívül. Nem beszéltünk meg aznapra semmit, de átjött és ő hívott mentőt és rendőrséget). Ez idő alatt végig bent volt mellettem a kórházban a férfi.

Majd, miután hazaengedtek, kivett 2 hét szabadságot, hogy mellettem legyen, annak ellenére, hogy nagyon tiltakoztam ellene. Eljárt velem a kórházba a további kivizsgálásokra, kontrollra, stb. Viccen kívül... Nem azt mondom, hogy több törődést kaptam tőle, mint a szüleimtől, hanem csupán azt, hogy 'jobb minőségben' kaptam tőle... Míg a szüleim inkább 'lehúztak' a törődésükkel, jajgatásaikkal, addig ő pedig teljesen optimista volt végig és az is a mai napig, próbálkozott valamennyi életkedvet rám ragasztani.

Mióta kiengedtek, még többet jön / jött át hozzám, nálam aludt, összebújva filmeztünk, így aludtunk el. Becézget, kézen fogva sétálunk, csókok, és még sorolhatnám.

Már a legeslegelején utaltam rá, félig meddig viccesen, hogy 'jaj, a feleséged / barátnőd nem veszi zokon, hogy ennyit jársz át hozzám?' Mire ő legyintett, és nevetett... Csomószor voltam már nála, sőt, aludtam már vele nem is egyszer és semmi nem utalt rá, hogy lenne családja, barátnője, felesége, gyereke, szóval mondhatni megnyugodtam, hogy nem egy olyan férfivel van 'viszonyom', akinek van családja.

Viszont!! A mai nap olyan dolog történt, amire egyáltalán nem számítottam. Ma is nálam aludt, szinte az egész napot nálam töltöttük. Délután leesett a nappaliban lévő kanapéágyról (ahol gyakran szoktunk együtt pihizni, vagy bármi) a telefonom, majd kanapéágy lábánál, belesüppedve a szőnyegbe észrevettem egy sima, egyszerű karikagyűrűt. Ekkor vert le a víz, viccen kívül.

Teljesen kétségbe vagyok esve és nem tudom, mit tegyek. Egész délután azon agyaltam, hogy mit tegyek. Talán azt tartottam a legokosabbnak, hogy elteszem a gyűrűt, és megvárom, míg ő áll elő a témával, mert gondolom csak feltűnt neki, hogy nincs meg a gyűrűje (amit sosem láttam személy szerint az ujján). Vagy még az is eszembe jutott, hogy amikor legközelebb jön, akkor megemlítem neki, hogy itt hagyott valamit, vagy az is, hogy ha jön, akkor kikészítem az asztalra a gyűrűt, hogy beszélnünk kellene. Nem tudom...

Mit tegyek? Mi ez az egész helyzet? Mire véljem ezt???