Miért vagyok féltékeny, amikor semmi okom sincs rá?

Van barátnőm, ő 16/L én 17/F. 2 és fél hónapja vagyunk együtt. Mindig is féltékeny típus voltam. Maximálisan megbízok a barátnőmben, nem vele van a baj, hanem velem. Nem igazán van önbizalmam a lányok terén. Képtelen vagyok magamban bízni. Rondának tartom magam, és úgy érzem semmi érdekes nincs bennem. Egyszerűen szinte minden fiút jobbnak látok magamnál, úgy érzem semmit nem tudok velük szemben felmutatni. Nincsenek nagy belső és külső értékeim, csak olyanok amiket jelentéktelennek érzek. Amúgy jól tanulok, okos vagyok, kedves, aranyos, becsületes, szerény, tisztelettudó, érett, és mindig odafigyelek másokra. Kicsit csendes, visszahúzódó vagyok, nehezen ismerkedem, barátkozom. Nem vagyok túl beszédes ember. Szóval úgy érzem nem vagyok túl érdekes a barátnőmnek, és hogy más fiúkkal jobban érzi magát, meg hogy csak azért van velem, mert úgy érzi, hogy jobbat úgyse kaphatna nálam. Úgy érzem, csak idő kérdése hogy mikor un meg, és talál magának valami mást.

Nem tudom, hogyan tudnám ezeket a gondolatokat kiverni a fejemből...