Lehetek szerelmes belé, ha én is lány vagyok?

Most nagyon őszintén fogom leírni a pontos érzéseimet és szeretném, ha ezek alapján kapnék némi tanácsot vagy véleményt.

18 éves lány vagyok, elsőéves egyetemista, egy egyetemi bulin megismertem egy lányt, aki másik karon van. Már elejétől fogva úgy éreztem, hogy nagyon szimpatikus, mert sok közös van bennünk és Ő nem olyan, mint a többi barátnőm, akik csak a bulikról és a szexről tudnak beszélni. Ahogy beszélgettünk, kiderült, hogy a lányokhoz vonzódik, amin én eléggé meglepődtem és nem is tudtam nagyon mit reagálni rá. Sokat beszélgettünk, találkozgattunk is órák után. Amint nem láttam már 1-2 napig, azon vettem magam észre, hogy egyre jobban hiányzik. Hiányzik a hangja, a nézése, a bolond megnyilvánulásai (Ő azon kevesek közé tartozik, akivel tényleg tudok nevetni), az egész léte. Nagyon furán érzem magam, ha Vele vagyok, 1-1 találka után úgy viselkedem, mint aki el van varázsolva. Eddig volt 3 barátom, egyikükbe sem voltam szerelmes, de nem gondolkoztam azon, hogy mi van, ha a lányok (is) érdekelnek. Nem tudom, mi a helyzet, nem is érdekel, de így még soha nem éreztem magam. A fellángolást ismerem, ez más, ez valami csodás és egyben ijesztő érzés. Amikor azt mondta nekem, hogy ilyen szép lányt még nem látott, mint amilyen én vagyok, a legszebb mondatnak fogtam fel, amit valaha is dicséretként kaptam. Szeretem, ha hozzám ér, egyik este ültünk egy parkban és azt vettem észre, hogy a fejemet a vállára hajtva nem akarom elengedni. Olyan ijesztő, ahogy ezek tudatosulnak bennem, mert nem értem, hogy mit csinálok, mi történik velem. Ha valami bánat ér, egyből Őt akarom látni és szeretném, ha átölelne és megvédene a világtól. Annyira csodálatos ember, olyan szép és okos és értelmes és vicces és különleges. Ez ugye nem szerelem? Ez ugye csak egy erős kötődés és szimpátia? Kérlek, segítsetek, túl bonyolult ez a helyzet.