Kétségbe vagyok esve, úgy érzem már sosem talál rám a szerelem. Hogyan tudnék összegyűjteni egy kis életkedvet?

Én is sokáig voltam így. Kerestem, kerestem, de mindig rossz helyen... Ha volt is olyan, hogy majdnem összejött, ott is a vége pofáraesés lett, már úgy voltam, hogy feladom, amikor jött a mostani párom. Az elején szép volt minden, de egyre inkább úgy érzem, hogy hiába próbálok neki mindent megadni, neki nem vagyok annyira fontos, mint ő nekem.. Úgyhogy lehet hamarosan ismét a szinglik táborában találom magam... Fogalmam nincs mit kéne csinálnunk, hogy végre egy normális pasi megtaláljon minket, én míg nem lett kapcsolatom, addig próbáltam magam elfoglalni minél több dologgal, hogy ne görcsöljek ezen. Tudom, nem könnyű, de nem tudsz mit csinálni, majd jön amikor jönnie kell. Ismerkedj pasikkal csak úgy céltalanul, úgy, hogy nem vársz tőle semmit, és akkor talán pozitív csalódás ér majd. 20/L

Ha csini vagy akkor csak idő kérdése.

Ha valaki párt keres az nem ugyonaz a lelkiállapot, mintha saját akaratából lenne egyedül. Aki párt keres az kicsit kétségbe van esve. Ez kicsit beszukiti a látókört és teremt egy sajátos, jól felismerheto légkört az illeto köré. Két ilyen légkörü ember sosem fog találkozni. Ahogy két mágnes azonos pólusu vége sem. Az ilyen emberek még nehezebben találnak párt, mert aki nem sóvárog ugyan, de tetszene neki hosünk, az sem fog közeledni, mert érzi, hogy itt bizony nagy függoség fog következni hosünk részérol. Egy kapcsolathoz, hogy jól muködjön szabadság kell. Belso szabadság, nem belso kényszer. Itt nem a nyitott házasságra gondolok, hanem arra, hogy hagyjunk a másiknak teret és időt a saját dolgaira. Hogy ne kelljen miattunk lemondania semmi olyanról ami fontos volt neki. (nyilván nem a csajozásra gondolok, hanem hobbi, barátok, évi sielés ugyanazokkal, akármi)