Ti éreztetek hasonlót? Fog változni vajon?

Szóval volt egy lány, akibe szerelmes lettem. Nem volt kölcsönös és igazából ezt így el is fogadtam. De az a lány nagyon csúnyán bánt velem később és teljesen összetörte a szívem, többszörösen is. Nem megyek bele a részletekbe, mert nem érdekes, hogy mit tett. Egyébként is érzékenyebb fajta vagyok.

A probléma inkább ez: azóta úgy érzem, hogy képtelen vagyok... szeretni. Egyszerűen nem érzek mást, mint ürességet. Ha ránézek egy csinos nőre, esetleg azt gondolom, hogy hmm, de jól néz ki, vagy ha egy kedves lánnyal beszélek, akkor esetleg megjegyzem magamnak, hogy de aranyos... de úgy érzem, képtelen lennék bárkit is szeretni. Teljesen közömbös most nekem minden nő ilyen tekintetben. (nem, nem mozdultam a másik irányba)

Ma összefutottam vele és egy haverommal és igazából el tudtunk cseverészni, meg egyébként is egy helyre járunk, szóval fogom sokat látni még. Nem érzek haragot, vagy gyűlöletet... csak hatalmas ürességet... és pont ez zavar. Mert ha gyűlölet, vagy harag lenne bennem, azt érteném. De nincs SEMMI.

Valószínűleg ha előttem állna "álmaim nője", akkor sem lennék képes bármit érezni. :\

Volt már valaki hasonló helyzetben? Elmúlt? Vagy így maradok örökre?