Hogyan mondjam el a lánynak, hogy számomra már több levelezőtársnál, ha ő félénkebb típus?

Hát nem tudom, a félénkebb lányok szerintem annyira nem beszélnek így konkrétan az érzéseikről, legalábbis nekem ez a tapasztalatom. Nyilván eljutunk majd valahová, csak én eddig még mindenkiben csalódtam, 99%-ban elutasítottak, ha valakit elhívtam valahová, meg volt egy-két félig-meddig baráti találkozó. Igazából már nem tudom, mikor csinálom jól a dolgokat. Voltak, akikkel hónapokon át leveleztünk, azt éreztem, hogy tök jó minden, erre leráztak vagy eltűntek, és bevallom, kicsit hülyének is éreztem magam, hogy ennyi időt és energiát öltem ebbe az egészbe. De ha hamarabb elhívtam valakit, ugyanígy jártam.

Mondjuk az is igaz, hogy kevés embertől kaptam annyira pozitív visszajelzéseket, mint tőle, úgy tűnik, tényleg hálás a jó szóért, a bókokért, azt veszem ki a szavaiból, hogy nem győz eltelni velük, és ez számomra is jó érzés. Viszont ő is mondta, hogy nem ismer még engem annyira, tehát lehet, hogy kicsit hagynom kellene még érlelődni a dolgot, csak engem nagyon megfogott, és a múltkor már azt álmodtam, hogy találkoztunk, és az arcát meg a haját simogattam. Meg a másik dolog az, hogy mi van, ha megint hónapokig húzódik az ügy, és ugyanaz lesz a vége, mint eddig. Közben meg lerohanni sem akarom, nehogy megijedjen, plusz ugye őt sem akarom elvonni a tanulástól, mert akkor meg bűntudatom lenne. Nehéz okosnak lenni, hogy senki ne sérüljön meg, de legyen is valami előrelépés.

Amúgy én se vagyok öreg, csak már nem vagyok kamasz. Az az igazság, hogy pont a félénksége, visszahúzódása, szerénysége, tisztasága fogott meg, szóval nem az a "virgonc" típus, én se vagyok társasági ember, nehezen nyílok meg stb., tehát úgy érzem, hogy jól meglennénk együtt.