Szeretném, ha ez végre elmúlna, de annyira szeretném látni, megölelni, hogy nem tudom kiverni a fejemből. Mit tanácsoltok?

3 éve már, hogy megismertem egy srácot, aki 300 km-re lakik tőlem. Már az elején egy hullámhosszon voltunk, nagyon sokat nevettünk, meg beszélgettünk. Aztán hónapokig facebook-on. Nagyon jó barátok lettünk. Aztán megint találkoztunk, és mikor elköszöntünk egymástól, akkor éreztem először, hogy amit érzek, az már közel nem barátság. És ezt egyszer elmondtam neki, pár hónappal utána facebook-on, mert nem volt lehetőségünk találkozni, ugyanis másik kontinensen voltam, de már nem akartam tovább várni. Igazából semlegesen reagált, de aztán érezhetően kedvesebb lett velem, azt mondta hiányzok neki, és hogy szeret. Aztán megint találkoztunk, de semmi. Aztán meg tudtam, hogy lett barátnője, utána még találkoztunk párszor, nem megbeszélés alapján, csak koncerteken futottunk össze. És utána megpróbáltam elfelejteni, és már azt hittem, menni fog mikor egyszer írt nekem, és újra elkezdtünk beszélni. Aztán meghívott magukhoz egy buliba (nem tudtam megállni, hogy ne menjek el), láttam, hogy mennyire szeretik egymást a barátnőjével, és csak azt éreztem, hogy muszáj sírnom. Aztán nem igazán beszélünk többet, de aztán megint találkoztunk, mert a szüleink jóban vannak, és ott aludtak apukámnál, és egy ágyban aludtunk, és annyira közel volt, de persze aztán megint elmentek, és utána már csak párszor beszéltünk. És már fél éve semmi. De én nem tudom kiverni a fejemből. Annyira szeretném látni. Még ha nem is sok időre. Annyira szeretem ezt a srácot, de persze tudom, hogy ez a szerelem reménytelen, de nehéz felejteni.