17 éves aszexuális lány vagyok. Mit tehetnék?

így jártál Kázmér!!!

BOLDOG GERTRÚD

November 13.

*Wartburg, 1227. szeptember 29. +Altenberg, 1300 körül

Gertrúd Árpádházi Szent Erzsébet és Türingiai Lajos legkisebb leánya volt. Miután édesanyja özvegyen maradt, a kis Gertrúdot a Wetzlar közelében lévő altenbergi premontrei apácákhoz adta nevelésre. Gertrúd a kolostort többé nem hagyta el: előbb fogadalmas apáca, majd 1248-ban apátnő lett. Kormányzása idejében nagyon szép templomot emeltek a Boldogságos Szűz és Szent Mihály főangyal tiszteletére. Anyja példáját követve külön házat építtetett a kolostor mellé a szegények és betegek befogadására. Alighogy IV. Orbán pápa elrendelte az Úrnap ünnepét, 1270-ben Gertrúd az elsők között vezette be kolostorában. A nővérek közül vezeklésével tűnt ki, Isten pedig megajándékozta a prófétálás lelkével.

Halála után, melynek pontos dátumát nem ismerjük, VI. Kelemen pápa 1311-ben a kolostor számára engedélyezte Gertrúd tiszteletét. Ezt 1729- ben az egész premontrei rendre kiterjesztették. Ünnepét augusztus 13- án tartják.

--------------------------------------------------------------------------------

Életéről így ír Hevenesi Gábor a 17. század végén:

Gertrúd, a szűzi tisztaság e nemes virága Türingiai Lajos gróf és Szent Erzsébet magyar királylány gyermeke volt. Lipsius Zsófiának nevezi. Hogy milyen gyermekkora volt, s hogy felnövekvőben miként élt, pontosabban és tömörebben nem lehet elmondani, mint ha azt mondjuk, hogy édesanyja, Erzsébet, ez a szent asszony volt mestere az imádságban, az irgalmasság cselekedeteiben, az önmegtagadásban, a megalázkodásban és az erkölcsös életben. Gertrúd mindig őt tartotta szeme előtt, és mint jó leány minden erény követésével utánozni próbálta. Látta anyját, amint a feszület előtt letesz minden asszonyi ékszert, mert úgy ítélte, hogy nem ékesítheti magát a szolgáló, amikor urának egész testét sebek borítják. Nem kevésbé nagylelkű bátorsággal többre értékelte az isteni engedelmességet, mint a királyi házasságokat, ezért belépett az altenburgi premontrei apácák kolostorába, és egészen a jámbor életnek szentelte magát. Erényei oly hamar kiviláglottak, hogy Krisztus új menyasszonyát fiatalsága ellenére a nővérek prépostnővé választották, jóllehet ő inkább alattvaló, mint vezető szeretett volna lenni. A vállára tett terhet úgy viselte, hogy a tisztség ellenére mindenkinek alávetette magát, s ha a többieknek tett szolgálatait nézzük, inkább mindenki szolgájának, mint apátnőnek kellene mondanunk. Önmagáról egészen megfeledkezett, és a nővérek javáért áldozta föl magát. Amilyen az élet, olyan a halál, azaz a szent életre szent halál következett.

Ha titkon vágsz rá hogy észrevegyenek, nem hiszem hogy aszexuális volnál. Ha nem vágysz egy kapcsolatra, az még nem jelent semmit, talán csak ilyen a vérmérsékleted, nem mindenkinek jár egyfolytában a szexen az esze, de lehet hogy csak a tökéletes pasira vársz hogy "beindulj".

19F

Szia! Kicsit Csernus-stílusban összefoglalnám a meglátásomat:

Nem vagy te aszexuális, csak "szeretnél", mert ez tűnik neked kényelmesnek. Pusztán zárkózott vagy, olyan ember, aki fél az érzéseit kimutatni. És ez vegyül egy jó adag szorongással, mert szerintem félsz is egy kapcsolattól, mert ilyen téren nincs sok tapasztalatod. ("Mi lesz, ha rosszul csókolok, hiszen nem is tudok csókolózni" vagy "Az ágyjelent is orbitális égés lesz, hiszen szűz vagyok"). Azt hiszed, hogy majd a leendő partnered ezekért ki fog nevetni, és jól tele is kürtöli vele a baráti társaságodat...

Emellett a túldramatizált jövőkép mellett, nem csoda, ha inkább megpróbálod "elfojtani" magadban az érzéseket. Inkább bemeséled magadnak, hogy nem érdekelnek a fiúk, minthogy valóra váljon a "rémálmod".

A másik dolog pedig az, hogy félsz a változásoktól, szeretnél még "gyerek" maradni... Mint amikor a kislány elsírja magát, amikor először jön meg neki, pedig abban sincs semmi természetellenes, de mégis rosszul érzi magát emiatt.