Lehetséges, hogy azért nem keresik az emberek a társaságomat, mert?

Mert gyanakvó vagyok alapvetően, és a dolgok rosszabb oldalát látom meg először, és nem bízok meg szinte senkiben. Feltételezem, hogy becsapnak mindig az emberek, és senki sem szeret. Biztos múltbéli dolgok is kiváltották ezt, de nagyon kevesen képesek olyan kitartásra érzelmi téren, (amit tapasztaltam eddig), mint én.

Alapvetően sosem volt nagy baráti társaságom, de igényelném, hogy szeressen végre tiszta és romlatlan szívvel egy nő. Nekem ez elég is lenne. Meg még 1-2 barátom, ezen kívül, akik most is megvannak.

A lényeg: tiszta a szívem, lelkem, de olykor igen makacs vagyok és heves természetű, szókimondó és nem kerülöm a konfliktust sem, ha úgy adódik.