Lépjek le? Ha igen, hogyan?

A barátnőmmel eleinte nagyon jó volt a kapcsolatunk, mondhatni kalandos.

De mostanában ha támad egy ötletem például menjünk el ide, oda azzal jön, hogy neki nincs hozzá kedve.

Ma is mondtam, h menjünk el szaunázni mert lassan megöl minket a sok méreg ami felhalmozódott és olyannal jött, hogy ő nem, mert sütni akar valami süteményt az anyjánál.

Nem igazán értettem nem is akarom érteni. Egészen megértő voltam vele, mint nőven nagyon sokáig, de most egy ideje, főleg a legutóbbi veszekedésünk óta furcsa érzéseket táplálok iránta. Bárhogy is próbálja jóvá, vagy meg nem történtté tenni, nem tudom szeretni és a hideg ráz tőle.

Közölte, hogy takarodjak el a lakásából, persze nem tudtam, de üvöltött velem. Utána kérdeztem, hogy komolyan gondolta-e és nem adott rá egyértelmű választ.

Most amikor itt mosolyog mellettem meg minden is azt szeretné vajon, hogy hagyjam itt? Nem tudom eldönteni.

De számotokra ez nem volna egy olyan határ, ami után otthagynátok?

A probléma ott kezdődött, hogy összeköltöztünk, egy helyen folytattuk az életünket, így nem tudok kilépni, nem tudok szünetelni, semmi nincs csak a remény abban, hogy egyszer megszabadulok tőle. Addig meg itt kell laknom.

Őrület nem? Mindent megtettem érte fél éve. Nem tudom hogyan fajult idáig.

Talán túl sok mindent tettem meg érte és végigértünk a listán......