Akkor én most kihasználom a barátnőmet, vagy ő használ ki engem?

Nála lakom egy ideje, mert nem akartam koleszba menni, sem albérletbe, a szüleim az ország másik felén laknak.

Na, úgy volt, hogy felelős döntést hoztam. Hogy mindkettőnknek jó legyen így. Jobb. De a családja önző őrült hülyeségei megmérgezték a kapcsolatot és a barátnőm nem lépett fel ez ellen. Ha fel is lépett, az annyi volt, hogy mérgében összetörte a telefonját, vagy amikor én könyörögtem, hogy nem bírom, közölte, hogy öngyilkos lesz.

Nem tudom miért, de maradtam. Vettünk is pár dolgot. Mosógépet, hűtőt a saját lakásába (ikerház) nekem jelenleg még a rezsibe se kell beleadnom, mert a szülei fizetik az energiát, vízet, viszont fejlesztettem a lakásán.

Igazából ott vagyok ahol a part szakad. Viszont ő egy ideje nagyon furcsa. Mintha már nem én lennék az élő isten, nem fogadja el amit mondok, pedig sokat tettem érte, és ezt nem kapom vissza. Hanem a kvázi kényelemtől igazából az igénytelenség mocsarába süllyedt.

Nekem kényelmes a helyzet, mert iszonyatosan klassz lett a lakás és így értelmesebb, hogy az albérletre kidobott pénz, vagy koleszban való nyomorgás helyett még kényelmesebbé tehető. Viszont mondom, a barátnőm az igénytelen lett.

Nem most fogat pl, ha meg is mossa nem rendesen, ha mondom neki, hogy talán azért büdös a szája mert a fogközöket nem tisztítja ki odaböfögi nekem, hogy csak keveset iszik biztos azért. Engem meg már a hideg ráz. Úgy mindentől. Elengedte magát és konkrétan olyan érzésem van mintha én tartanám szinten. Ezt így nem akarom folytatni, viszont a lakás kényelmes, és a kapcsolat is jó volt egy ideig.

Most akkor mi a felállás?

Nekem igazából itt most nem lenne hol laknom, komoly összegeket kellene kifizetnem egy ilyen szintű albérletért. De valahol nyomaszt, hogy benne van az energiám és lassan szinte ki leszek dobva ha ez így halad.