Nagy bunkosag lenne?

Remélem, annak a férfinek van annyi esze, hogy húz gumit, vagy csak seggbe rak téged.

Na de tegyük fel, hogy összejön a dolog. Összeházasodtok, és ott a gyerek, a kettőtök kapcsolatát összetartó erő (már régen szar, hogy nem az egymás iránti érzelem, de nem baj). Idővel elő fognak jönni a kapcsolatotokból származó hibák, veszekedések lesznek. Sőt, mi van, ha a pasi olyan, hogy te ábrándulsz ki belőle?

Ezzel csak arra akarok utalni, hogy indítsd be a rozsdás agyad, hadd vegye át a vezérlést a gonosz szívedtől, és gondold át, hogy mit is akarsz csinálni, és annak milyen következményei lehetnek.

#13 kiegészítéseként:

Ja, és abba is gondolj bele, hogy milyen példát fog mutatni a gyereketek számára a kapcsolatotok, mikor eljönnek a veszekedések. És azt ugye tudod, hogy azt a gyereket taníttatni kell majd, gondoskodni kell róla? Ha ti ketten képtelenek vagytok egymás mellett meglenni, mi lesz majd a gyerekeddel? Felnő apa vagy anya nélkül? És mit gondolsz, hogyan viselné el a gyerek, hogy csupán egy eszköz volt ahhoz, hogy összejöjj azzal a pasival? Csupán egy önös/önző érdeknek köszönheti, hogy kikkel kell leélnie a gyermekkorát.

Na akkor pedig:

Miért nem mondod el neki, hogy mit érzel iránta? Vagy megint a női büszkeség az irányító, hogy márpedig a pasinak kell akarnia a kapcsolatot?