Most akkor várjak rá? Egyáltalán érdemes? Tobbi lent.

Egy hónapja kb megismertem egy fiút, elkezdünk beszélgetni es rájöttünk hogy nagyon sok dologban hasonlítunk, ugyan azok a szokasaink ugyan azokat a dolgokat szeretjük, ugyan olyan az ízlésünk ( nem szeretjük a bulikat, a tomeget, piákat...) Aztan kedden megbeszéltük hogy találkozunk de akkor nem jött ossze mivel beteg lettem, szerdán neki nem volt jo mert a barátaival Elment valahova, es vegul Csütörtökön találkoztunk, moziba mentünk, a transformerst néztük meg csak mi ketten voltunk az egész terembe es nagyon jo volt, de nem volt semmi es lattam rajta hogy nem is a filmre figyel hanem valamin gondolkozik (mint kesobb kiderult azon hogy hogyan mondja meg nekem ezt az egészet ) aztan hazamentem es csak annyit lattam hogy : szi kerlek ne haragudj de nekem ez meg túl korai (egy hónapja lett vege az első barátnőjével akivel két évig jártak, szoval ezt meg tudom érteni, de a csajnak par héttel a szakítás után lett új pasija. Es azert szakítottak mert a lány megunta Őt.... :P ) es ugye ez nagyon hirtelen jött, nem is értettem az egészet... Csak egybol sírtam... Es most meg azt kérte hogy egy kicsit hagyjam békén mert szeretne elfelejteni a múltat, de nem akar engem hasznalni erre, es most nem beszélünk, es elotte minden nap órákat beszéltünk, sokszor egész éjjel beszéltünk, es teljesen beleeltuk magunkat abba hogy mennyire jo lenne ha osszejonnenk, es o ugy érezte hogy mar túl van a baratnojen de most rájött hogy nem igy van....es nekem pont most lenne szükségem arra hogy beszéljek vele, de neki most magányra van szüksége.... Nagyon szar helyzet..... Es attol is felek hogy lehet hogy csak igy akar kedvesen/kimeletesen lerázni..... Nagyon hiányzik hogy most nem beszelunk, minden percben csak ülök es azon gondolkozom hogy mit b*sztam el....mar megint... Az elején olyan szep es jo volt minden, ilyen fiúval mint Ő eddig meg soha nem találkoztam.... Nem akarom elveszíteni, es annyira maga alatt van, es olyan szivesen segítenek neki, de most nem lehet.... Es nagyon faj... Nem lehet hogy meg ez a (szamomra) tokeletes fiú is elmenjen.... Az elején tenyleg, mindenről beszéltünk, olyan dolgokat mondtam el neki amiket senki más nem tud rólam.... Es nagyon megszerettem... Ha lehet ezt a szót hasznalni.... De o nem akar engem hasznalni arra hogy elfelejtse az előző barátnőjét amit nagyon tisztelek es becsülik benne, de vegig az van a fejemben hogy kivan ha tenyleg csak igy akar lekoptatni.... Nem értek most semmit.... Mindenki azt mondja nekem hogy varjak... Adjak neki időt... De mennyit ?! Ez borzalmas... Az idő annyira tag fogalom, lehet csak par het vagy honap, de lehet tobb ev... Es annyira tokeletes... Nem akarom elveszíteni.... Mindig azt mondja hogy én egy olyan fiút érdemlek aki teljes szívéből szeret.... Erre persze mindig azt írnám hogy nekem az is eleg lenne ha te nem szeretnél de együtt lennenk.... De ez egy nagy hülyeség... Hiszen az nekem sem lenne jó! Sőt.....! De o az első fiú az életemben akivel eddig eljutottam, es nem birok varni... De persze muszaj............... Csak nem tudom hogy értelme van e... Bar egy jo darabig ugysem felejtem el szoval ezek a percek, órák, napok, hetek, hónapok meg mindenkeppen Körülötte fognak forogni... Csak nem mindegy hogy reménnyel teli lesz, vagy pedig csalodotsaggal.... Szerintetek ? :c koszonom a válaszokat elore is...