Miért nehéz őszintének lenni? Ha kezdeményezett, most miért nem tudom őt elérni?

Adott egy lány, akivel évek óta baráti viszonyban voltunk. A dolog lényegéhez hozzátartozik, hogy van barátja. Mivel távol voltunk egymástól, néha írtunk egymásnak levelet, jobban mondva inkább én neki. Az utóbbi időben úgy éreztem, talán megváltoztak irántam az érzései, nagyon mondogatta, hogy találkozzunk, ha itthon lesz. Le is ültünk egy nyilvános helyen, beszélgettünk, és mikor hazavittem, úgy váltunk el, hogy örült, és ő mondta, hogy többször is találkozhatnánk, utalt arra is, hogy akár csendesebb helyen is találkozhatnánk. Mindezt úgy, hogy én nem nyomultam rá, simán csak beszélgettünk. (Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem vonz, és ha mondjuk szakítanának, akkor is csak barátként gondolnék rá, de azért tudom, hogy ha a barátja mellett is hajlandó találkozgatni valakivel, akkor kicsit necces.) Kedden felhívtam, hogy akkor mi van, de nem vette fel. Szerdán megint hívtam, megint nem vette fel, a másik telefonját se, utána visszaírt egy sms-t, hogy dolga van, nem tudta felvenni, de majd hív. Megírtam neki, hogy csak azért kerestem, hogy mikor tudnánk beszélgetni, de azóta semmi, és én se kerestem őt. Gondolom, megvan az oka a hallgatásának, csak hát rosszul esik, hogy a jó viszony ellenére úgy eltűnt, hogy nem lehet őt elérni. Végül is ő "kezdeményezett" (úgy érzem, ez az volt), miért képtelen arra, hogy akkor tisztázzuk a dolgokat? Nem várom el, hogy szakítson miattam, nem is álltam közéjük, de ha egyszer ő lépett valamit, akkor most miért hallgat? Én csak tisztázni szeretném, hogy mi a helyzet, de úgy érzem, ez már lehetetlen. Nagyon tisztességtelennek érzem, hogy így csinál, nem ilyen embernek ismertem meg őt, ez fáj a legjobban. Talán rájött, hogy túl messzire ment, nem tudom, de akkor meg ez így gyávaság, ha még megbeszélni se engedi a dolgainkat. Szerintetek ilyen esetben érdemes tenni valamit? És ha igen, akkor mit? Köszi a válaszokat.