Tudtok szép, aranyos, sexy és jópofa szerelmes rövid üziket?

Egy csendes este, amikor nem vesznek körül a barátok, becsukom a szemeimet és rád gondolok… halkan érted sóhajtok.

Láttam havat májusban, angyalokat az égben, láttam olyan dolgokat, amelyekről mások csak álmodnak… de sose láttam még nálad édesebbet, istenibbet.

Egy nap megkérded tőlem, hogy mi a fontosabb számomra, te vagy az életem? Én pedig azt válaszolom, hogy az életem. Erre te elhagysz, pedig ha tudnád… Te vagy az Életem!

Kinézek az ablakon s látom a holdat ragyogni, érzem a könnycseppet az arcodon lefolyni. Ha itt lennél és megkérdeznéd mi a bajom, csak annyit mondanék: Hiányzol nagyon!

A szerelem olyan, mint egy álom, néha szép, néha fájdalom, igazán szeretni, csak egy valakit lehet, és pedig az ki téged is szeret.

Kínzó vágy gyötör, hiányod majd megöl, nem bírom ki nélküled! Kérlek szoríts magadhoz s csókkal mond hogy szeretsz!

Forróságtól lüktetve vágyom rád. A nyelvemmel akarom érezni minden porcikádat, s élvezni, amint nyári esőként hűtöd le tüzelő testem.

Képtelenség szavakkal kifejezni, mennyire szeretném ha most itt lennél velem!

Ezért nem mondok mást, csak annyit: Hiányzol Szerelmem!

Az élet akkor szép, ha valakit szeretsz, de kín, ha viszont nem szeretnek.

Rúzsos szám a szádra tapad, körmeim testedbe vájják az utat.

Perzselő vérem tűzzé válik, ajkam lassan csókjaidra vágyik.

Őrült vagyok, mert örülten szeretlek, nincs akadálya a brutális szexnek!

Ha a csókok esőcseppek, egy tengert küldök. Ha az ölelések falevelek egy erdőt küldök. Ha a szerelem örök, akkor az örökkévalóságot küldöm neked!

Szeretnék Veled lenni egy éjszakán, bevallani, hogy szeretlek igazán!

Nézni csendben két gyönyörű szemed, egy forró csók után bevallani, hogy nem tudok élni nélküled!

Hamarosan újra találkozunk, állandóan titkos összeköttetésben állunk majd.

Ha már elviselhetetlenül vágyódom utánad, a szívem hívni fog, a te szíved pedig meghallja e hívó szót.

Tehetetlenek vagyunk a szerelmünkkel szemben.

Miért csukjuk be a szemünket amikor alszunk… amikor álmodunk… amikor csókolózunk? Mert a legkülönlegesebb dolgok nem láthatók…

…ha becsukom a szemem, téged látlak.

A távolság csak kérkedő ellenfeled, ha igazán tudsz szeretni, legyőzheted.

A fegyver a képzelet, idézd fel őt, s itt van veled.

A szívedben és lelkedben ott a szerelmesed.

Mint édes ködből előtűnő napfény, mint először elszavalt csodás költemény,

mint hullámzó tenger kék vizén a holdfény, azzá lettél nekem…

s hiszem, hogy van remény.

Éjjel-nappal arra várok, hogy egyszer veled legyek. Kinézek az ablakon, látom a Holdat ragyogni, érzem a könnycseppeket arcomon lefolyni. Ha itt lennél és megkérdeznéd, mi bajom, csak annyit mondanék, hiányzol nagyon.

Ha majd érzed a május illatát, ha meghallod a kismadár dalát, ha lázba ejt egy szép tavaszi est, ha a szíved félve remegni kezd, ha egy kis levelet csókolsz lázasan, ha éjjeleket töltesz álmatlan, ha sírva fakadsz majd egy bús éneken, akkor tudni fogod, mi is a Szerelem!

Már egy hete csak a faszodra gondolok... mindig meg-meg állva.

Nyikorgo fasszal a kezėben... ment a padlásra szopni szerėnyen.

Nem tudom tovább a verset... bocsi:/

a magány börtönében te vagy a remény,

minden vágyam az, hogy légy az enyém

oly sokat gondolok te rád

remélem, hogy fazonra van nyírva a pinád