Miért látom magamat majdnem kopazra, rövidre nyírt hajjal és borostás, helyes, szép szemű, helyes srácnak, amikor a visszajelzések szerint én csak egy ronda, nyomi srác vagyok? Ez mitől lehet?

Azért voltak már kavarásaim lányokkal, de őszintén szólva ők ilyen átlagosak külsőre, nem is csúnyák, de nem is olyan, hű, de jó csaj feelingűek. Persze nem bánom, nekem úgysem csak a külső számít egy lányban, sőt, jobb szeretem azokat a lányokat, akikkel el tudok dumálgatni meg hülyülgetni és vevők a humoromra is. Csak hát lássuk be, én egy ronda gyerek vagyok a lányok többség ezt mondta ki valamiért, de azt, hogy helyes nem hallottam még max egy-két képemre azt is nagyon ritkán, túlnyomórészt a ronda jelzőt kapom meg, élőben, neten egyaránt. Én mégis egy ideje egyre jobban úgy érzem, hogy nem is vagyok én ronda, mint ahogy nekem úgy elmesélték és sok éven át így meghunyáskodtam emiatt és igazából még ma is utálok emiatt emberek közé menni, mert van, hogy csak úgy fikázzák a külsőmet, idegenek beszólogattak, de én valahogy van, hogy helyesnek látom magam vagy legalábbis nem rondának. Na meg arra is gondolok, hogy azért nem egy lánnyal smároltam már és nem utasítottak el, szóval, ha ők smároltak velem, még, ha mindig is én kezdeményeztem a csókot, akkor csak nem lehetek annyira taszító a lányok számára vagy mégis? Vajon mi az igazság, merjek olyan lányokra is hajtani, akik igazán bejönnek vagy fogadjam el, hogy ronda vagyok és nem kéne átlagos külsejűeknél feljebb lépni?