Valójában csak a magyar nőkkel van bajom, nem az egész női nemmel?

Bocsi, de egy hülye segg vagy, akinek nagyon torz és beszűkült a világnézete.

Magyarországon is rengeteg kedves és aranyos lány van, és külföldön is rengeteg a tapló (külföldön én most európa országait és Oroszország nyugati részét értem, mert csak azt láttam). Az, hogy te csak bizonyos társadalmi rétegekkel ismerkedsz meg, az a te bajod.

(Tipp: egy átlagos hétköznapon egy átlagos, rendes lány dolgozik vagy otthon van gyerekkel, nem az utcán sétálgat r*bancnak öltözve.)

Melyik országban jártál, ahol mindenki kedves volt veled?

Egyébként Magyarországon sokan morcosak és búvalbaszottak, nem csak a fiatal lányok. Te elsősorban rájuk figyelsz, meg tőlük vársz a szokottnál több kedvességet, mást nem tudok elképzelni, amiért ez a véleményed. 28 éves nő vagyok, velem nem gorombábbak a tizenéves lányok, mint bárki más.

Egyetértek teljesen,és én is ugyanezt látom és tapasztalom.

Nyilván mindenhol léteznek bunkók,külföldön is,de nálunk ez kimagaslóan sok és szánalmas is szerintem.

Jártam már Európán belül is több országban,illetve azon kívül is,és ezerszer kedvesebbek voltak mindenhol az emberek,mint nálunk.

Mindig Hollandia jut eszembe de jó példa,megismertem 2 velem egyidős párt,hát hihetetlen mennyire őszinték,normálisak és közvetlenek voltak velem.Ráadásul jó volt rájuk nézni,annyira jól néztek ki a párjukkal.

Egy picit megismertem őket és ők is engem,majd utána a két lány elkezdett velem beszélgetni,jól elvoltunk velük,nevettünk is stb.,de a barátjuk egy pillanatig sem volt féltékeny,és igen lehetett velük normálisan kommunikálni és érdekelte is őket mi van velem és fordítva is nyilván.

Nos ez nálunk úgy néz ki,hogy akinek barátja van,alapból elkezdi mondani hogy jajj de ne akarjak semmit tőle,nem is beszélhetek vele bármiről,szóval úgy nagyjából le is koptat.Bár igazából a legtöbb beszélgetni sem hajlandó velem,pedig értelmesnek tartom magam és tudok is megfelelően kommunikálni.(Igen tudom nem vagyok tökéletes külsőre,nem is tagadom,de ettől még nem kéne ilyen flegmának lenni velem,mikor én próbálok mindenkihez kedvesen és normálisan közeledni).

Lehet, hogy van ebben valami, de szerintem árnyalja ezt az egészet az, hogy máshogyan viszonyulnak az általad említett magyar nők a magyar férfiakhoz.

Ha jól tudsz angolul és képes lennél eljátszani azt, hogy külföldi vagy, akkor szerintem máshogyan állnának hozzád ezek a nők is.

Ezek csak feltételezések részemről, mindig is szerettem volna kipróbálni, hogy igaz-e, de nem tudok annyira színészkedni.

Vannak kulturális különbségek, de én pl. idegbajt kaptam Amerikában attól, hogy mindenki mosolyog, ölelget, érdeklődő, de ha már közelebb kerülsz valakihez, akkor kiderül, hogy ez mennyire felszínes, tanult viselkedés, és valójában egyáltalán nem kedvesebbek, sőt!

Azzal pedig egyetértek, hogy ez nem csak a nőkre jellemző. Mindenesetre számomra igen fura az, hogy másoktól várod, hogy feldobják a napod... miért nem dobod fel te másokét, és akkor azt kapod vissza, amit nyújtasz! :P Nálam legalábbis így működik. Én nem várom el, hogy mindenki mosolyogjon rám, én kezdek el mosolyogni, és visszamosolyognak!