Beleestem a barátom unokaöccsébe. Vajon zavarja, hogy az unokabáttya barátnője vagyok? Lehetséges, hogy visszatartó erő ez az unokaöccs szemében?

Ritka helyes, távolságtartó, rideg, titokzatos személyiség. Nehéz a közelébe kerülni, ám úgy érzem azért sikerült közelebb kerülnöm hozzá (nem részletezem feleslegesen miért). Hosszú folyamaton mentem énis keresztül, mire beismertem magamnak, hogy szeretem. Épphogy 10 hónap után úgy döntöttem elmondom neki, hogy kedvelem. Megtettem, a reakció konkrétan a NAGY SEMMI volt. Nyílván talán az időpont sem volt a legalkalmasabb, mivel náluk voltunk, a barátom is épp csak kiment, hogy kiálljon az autóval. Ezáltal az idő szorított.

Az ágya szélén ültem, kimondtam, és még annyi mindent akartam mondani, de egy hang sem jött ki a torkomon, remegtem... Csak ült csendben, nem szólt. Nem tudom, hogyha más szituációban mondom el neki, másképp reagált volna? Totál érzelemmentes srác...

Vajon zavarja, hogy az unokabáttya barátnője vagyok? A családjából többnyire a testvérei, sejtik/tudják, és ők nem néznek rám ferde szemmel ez miatt :) De lehetséges, hogy visszatartó erő ez az unokaöccs szemében?

Amennyire ismerem (személyisége miatt), nem várom el tőle, hogy járjon velem egyből. Sokszor éreztem azt, hogy ő is kedvel. Ha vissza is utasít, gyakran találkozunk, mert az anyukája, anyám helyett anyám, és a testvérei is, mintha a nővéreim lennének. Vele is barátként igyeketem viselkedni mindig.

Véleményeket, tanácsokat várnék. Bár az első lépést már megtettem, talán ennyi elég is. Ámbár amiket nem sikerült elmondanom neki, nyomasztanak, de tudom, hogy amikor vele vagyok, nem jön ki egy értelmes mondat sem a számon.