De megölelnék valakit. Ki érez ugyan így?

Nem vagyok ölelkezõs hangulatban. Melegem van és fáj a fejem. Örülök, hogy a párom gépezik és eszébe se jut az, hogy ölelkezzünk. Egyébként bújós vagyok. :)

19/L

Erre nekem most egy idézet ugrott be,amit a minap olvastam :

,,Csak egy nagy ölelésre vágyom, egy olyanra, ami ha csak egy percre is, de eltüntet minden problémát, és elhiteti, hogy minden rendben lesz annak ellenére, hogy tudom, már most a helyén van minden. Nem kell több, nem vágyom másra, csak egy erős karra, ami megvéd és támogat. Megölel és megnyugtat. Átkarol és védelmez. Figyel rám, ha elbotlanék, és felhúz, ha már úgy érezném, nincs erőm. Akkor talán könnyebb lenne. De most nincs itt az ideje. Nincsenek ölelések, nincs támasz, de nem is baj. Meg kell erősödnöd. Az Élet segít benne. De valahogy néha... néha csak úgy jó lenne egy ölelés. Hiába. Emberek vagyunk. ,,,,,,,

Én is hasonlóan érzek :)

Tudom is kit ölelnék meg szívesen csak ő messze van :/

Pontosan így érzek! :) Bár jelenleg nincs kifejezett jelöltem erre a szeretetteljes érzelemkifejezésre. Kosztolányi két sorosa jut eszembe most az ölelésről, amely számomra még mindig aktualitással bír:

"Ki nem ölel,

lelket öl el."

Egy tiszta érintés,

Egy néma ölelés

Néha többet ér.

A szótlan bölcsesség,

A ritka tisztesség,

Nékem többet ér mindennél......ez meg egy Ossián dalszöveg :))