Lányok, volt már, hogy egy elszalasztott pasit megbántatok, akár évek múltán is?

oké, de ki fogtok röhögni...

velem egy időben eléggé rosszul bántak a pasik. Könnyen megkapható, naiv rib.anc voltam, volt hogy én próbálkoztam pasiknál, átlag 1 hónapig tartó kapcsolataim voltak, majd kitettek minden kamú indokkal. Miután egyik nagyon jól megszivatott (két hétig tartott, majd egy másik lány miatt dobott), hónapokig tartott összeszedni magam, de változtattam. Nekem, mint minden nőnek, nem ez, nem igy kell.

De sajnos még nem eleget. Többet nem futottam pasik után, inkább ők küzdjenek értem. Majd jött valaki, aki mostmár látom, teljesen más volt: vállalt volna a "cafka" múltammal együtt. Sose hozott még nekem virágot senki, és úgy mondta, hogy neki ilyen lány kell, majdnem sirtam. Talán akkor volt az, hogy életemben először nem valami kelléknek éreztem magam. De nem fogadtam el, mert nem tudtam barátnál jobban szeretni. Akkor azt mondta, újra meg fogja próbálni, mert nem győztem meg, és igen, 3 hónap múlva ismét. Elmondta, hogy mindennap gondol rám, én meg megint majdnem sirtam ettől. De csak ugyanezt mondhattam.

Persze közben álmodoztam olyasvalakiről már 1 éve, aki soha semmit nem tett volna meg értem. Majd nemsokkal utána egyik napról a másikra engedtem be egy pasit az életembe (tehát megismertem ma, csók másnap), mint azelőtt. A pasis kisugárzásnak nem tudtam ellenállni.

És ennek már 2 éve, talán most 30 évesen felnőttem. Nemegyszer szóltak meg a viselkedésem miatt azelőtt. Tisztában vagyok vele, hogy akkor nem tudtam szeretni őt, de mégis, innen már úgy látom, meg kellett volna adni neki a lehetőséget, hátha kialakult volna valami.

De inkább most ti irjatok