Lányok! Ti mit éreztek egy bulis kavarás után?

Többnyire megbánom ezeket a kavarásokat,mert utána sokszor az jön rám,hogy basszus,én nem akarok ilyen könnyűvérű lenni,értéktelennek érzem magam. Az nem zavar,hogy nem hívnak fel utána,legtöbbször úgy is vagyok vele,hogy ettől mentsen meg az Isten,sokszor meg se adom a számom,ha meg mégis,akkor se számítok rá,hogy tényleg felkeresnének,így nem ér csalódás,max pozitív:) Persze volt már rá példa,hogy jó sült ki a dologból,volt párommal is így jöttünk össze,egymásba gabalyodtunk egy buliban,megadtam a számom,nagy meglepetésemre másnap felhívott,randiztunk,majd együtt voltunk 3 évig:)

De esküszöm,többre értékelek egy értelmes beszélgetést,mint azt,ha rám akar mászni valaki. Arra a bulira emlékszek vissza legszívesebben,amikor gólyatáborban a diszkóban végigbeszélgettünk egy egész estét egy sráccal,akit ott és akkor ismertem meg:D Nem lett a dologból semmi,de azóta is,amikor összefutunk az egyetemen,mindig egymás nyakába borulunk,megörülünk egymásnak,imádom:D

23L

Én is úgy vagyok vele mint az előző.Reszegen nem vagyok túl válogatós és pont ezért örülök is ha nem lesz belőle semmi.Meg én amúgy se úgy megyek egy buliba hogy akivel ott kavarok attól szeretnék valami komolyabbat.Pusztan pillanatnyi szórakozásra vágyom nem egyébre.

De én is sokszor meg szoktam bánni.Altalaban mindig fogom a fejem másnap hogy te jó ég mit csináltam..Meg utána olcsónak és könnyen kaphatonak érzem magam de aztán eszembe jut hogy ha egy férfi megteheti ezt azért hogy neki jó legyen és szórakozzon, akkor én is megtehetem.