Szerintetek is ez volt a legfőbb gondom, nem a kinézetem?

Csak most kezdek rádöbbenni arra,hogy nem is lehetek annyira borzalmasan csúnya.Eddig arra fogtam a sikertelenségem,hogy 192 cm magas vagyok,izmosan vékony alkatú(tehát nem a nagydarab vagy kigyúrt)és nem tartottam magam jóképűnek sem.De rájötttem,hogy valójában nagyon is tetszem a lányoknak,csak én üldözöm el a lehetőségeket magamtól azzal,hogy ilyen kis nyomi,félénk,gátlásos,halk szavú,visszahúzódó voltam és még azt sem hittem el,ha tetszettem valakinek,próbálkozni pedig egyáltalán nem mertem sosem.

Pedig így visszagondolva ezernyi lehetőséget hagytam elillanni.Többször is előfordult már,hogy számomra teljesen ismeretlen,de nagyon csinos és szép lányok mélyen a szemembe néztek és "sziá"-val rám köszöntek,én pedig alig mertem valamit visszamakogni és a szemem is inkább lesütöttem.Aztán buliban kértek már fel táncolni,fogták már meg a kezem,hogy menjek velük,de túl béna voltam ahhoz,hogy megtegyem.Voltak,akik neten próbálkoztak nálam heteki,hónapokig,de én elhanyagoltam mindet egytől egyig,nem is reménykedtem abban,hogy valami lehet,aztán maguk a lányok unták meg végül az egészet.De a suliban is 3 csaj biztos szerelmes volt belém,az egyik a barátnőjével "üzente" meg nekem,a másik kettő pedig mindig csak dícsért,hogy milyen jól nézek ki stb. és nem-e megyek el velük valahova...de nagyon buta voltam és mindet elszalasztottam.

Most már tudom,hogy csak magamnak köszönhetek mindent és alig van lány az ismerősi körömben,aki ne utált volna meg.

Így már nincs is értelme a kérdésnek,de muszáj volt kiírni ezt magamból.:D