Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Úgy érzem tönkrement az életem, azzal hogy elkezdtem dolgozni most 1 hete, nincs életkedvem, szomorú vagyok, le lehet küzdeni ezt? 21F
Tegnap találkoztam egy kedves ismerősömmel amikor mentem éjszakára, ők pedig szórakozni... Beszélgettünk, kérdezte mikor tartok velük, mondtam hogy egyhamar nem egyenlőre mert olyan k*csög a vezetőség hogy az embereknek alig adnak szabadságot, fiataloknak meg egyenesen ritkán..
Félek attól, és elvileg joggal, hogy mostantól senkivel nem fogok tudni ismerkedni, időhiány miatt, mondjuk csak 3műszakban dolgozom, de mégis rossz látni hogy más megy szórakozni este, vagy délután, én pedig dolgozni
A munkám kapcsolódik a végzettségemhez, de baromi unalmas, és vontatott az egész, 8órán át ugyanazokat kell gépbe vinni, utána ha fogynak a dolgok, ismételni. Néha körbejárom a raktárat szétnézek hogy miből mennyi van, és ennyi.
Az a legszebb hogy én még ennek sem tudok örülni hogy könnyű a munka, mert nekem a vele eltöltött idővel van bajom, ahelyett mi mindent tudnék csinálni.
De a pénz viszont igenis kell
12, nem egy életre való ember, de ez a helyzet. most túlélve a világválságot, én sem fogok hitelt felvenni. szeptemberben kezdem az egyetemet, a végéig tuti itthon maradok, aztán indulok csak a nulláról, albérletbe...azért ezt számold bele abba, hogy mikor-mi a normális.
kérdező, megértelek. sajnos ez jár a technika túl gyors fejlődésével, az emberekre gyakorlatilag semmi szükség nem lesz, amint a gépek is "körbe tudnak mászkálni a raktárban" ...
:D ajh, nem lehetne inkább visszaköltözni a francia és magyar szabadságharc közti időszakba? :(
Ezt az érzést én is ismerem. Nekem a kedvencem az szokott lenni, amikor csütörtök reggel mentem dolgozni és akkor kóvályogtak haza a fiatalok részegen... Én meg munkásruhában vártam a buszra. Pokoli egy érzés, de a mai világ ilyen...
# 10:
Veled nagyjából egyet is értek. Ez a világ most kezd stagnálni aztán szépen lassan megindul (pontosabban már meg is indult) a népességcsökkenés. Végül majd a szaporább népcsoportok veszik át a stafétabotot.
# 12:
Nem vagyunk akkor egyformák. Engem sem zavar, hogy otthon kell laknom 26 évesen.
Hát már nem azért, de én azt dolgozom ami a hobbim és emiatt nem is tudom utálni/unni, így egyáltalán nem negatív érzés, hogy dolgoznom kell, és ezért még meg is fizetnek méghozzá nem szarul, úgyhogy csak szánni tudlak, hogy nem gondoltad végig rendesen 1x sem, hogy mi az amit csinálni akarsz az életben és olyan munkát választani amit már most unsz...
Ez a legnagyobb probléma a társadalommal, hogy mindenki csak várja hogy kapja a vastag fizetést a szar munkáért amit csinál, és közben köpköd, mert utálja azt csinálni amit csinál, ahelyett, hogy inkább azt csinálná amit élvez is csinálni, és JÓL csinálni azt.
13, nem is azt mondom, hogy vegyél fel hitelt, de egy albérletet fenntartani nem nehéz. Én weblapokat csináltam, és fordítottam, miközben egyetemista voltam, és volt olyan korszak, amikor albérletbe kellett mennem. Kevésbé volt jó életem, de meg tudtam oldani.
14: látod, ezzel van a probléma. Nem az a nagyobbik gáz, hogy szüleiddel laksz, hanem az, hogy 26 évesen nem is zavar.
# 16:
Sajnos az a világ már elmúlt, ahol 20 éves korukban az emberek külön költöztek a szülőktől...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!