Mi a véleményetek egy ilyen pasiról? 20/F

Külső:

Magas, vékony alkatú 20 éves srác vagyok. Nem vagyok kigyúrt, izom nem sok van rajtam, viszont szerencsére zsír sem. Szeretek mozogni, ha időm engedi 5-15 kilométereket lefutok egy nap, de nem célom, hogy nagyon edzett legyek, mivel egyrészt jól érzem magam így, másrészt időm sem lenne többre. A hajam világosbarna és enyhén göndör, de általában rövidebb frizurát hordok. A szemeim (enyhén zöldes) kék színűek.

Érdeklődés:

A kreativitás és a művészet fontos szerepet tölt be az érdeklődésemben, de nincs gyakorlott művészi érzékem. A jövőben több időt szeretnék erre szakítani. Sokkal közelebb áll ugyanakkor hozzám a modellező, matematikai megközelítés. Bár a matematika is érdekel, ahhoz sokkal kevésbé van tehetségem és érdeklődésem, mint a tervezéshez, modellezéshez és a pragmatikus gondolkozáshoz. Azonban nem a szigorú, kötött dolgok vonzanak, a gyakorlatias megközelítésem pont az unalmas feladatokkal szembeni gyűlöletemnek köszönhető. Igyekszem minél inkább megszabadulni az untató kognitív megterheléstől, mert sokkal jobban izgatnak az elvadultabb, absztrakt, filozofikus megközelítések. Az ilyen gondolatmenetek a matematikához hasonlóan ugyan sokat tettek hozzá a világnézetemhez, de távolról sem vagyok ilyen fiatalon elég intelligens ahhoz, hogy professzionális szintre emeljem ezt. Egyébként is az összkép érdekel a legjobban. Szenvedélyes tudok lenni ebben, ami egyeseket lenyűgöz, másokat pedig untat. Akár van értelme ennek, akár nem, számomra a legnagyobb élmény, amikor valaki megoszt velem egy olyan gondolatot, amit igazán magamévá tudok tenni, pedig teljesen újnak tűnik az információ. Ilyenkor úgy érzem, összeállt a kép.

Személyiség:

Az érdeklődési körömből fakadóan nagyon sokat szeretek egyedül lenni, vagy olyan emberekkel, akik hasonlóan gondolkoznak. Nem vagyok tehát magamnak való, csupán szükségem van a megfelelő térre és időre, hogy elmélyülhessek. Nem azért, mert olyan nagy filozófus volnék, hanem csak azért, mert így érzem jól magam. :) Nem tudnék azonban meglenni mások társasága nélkül sem: a magány és a társaság az, ami együttesen szünteti meg az űrt, külön-külön viszont semmit sem érnek. Ha van szabadidőm, azt legszívesebben olvasással, sétával, főzéssel, randizással töltöm, de nem irtózom attól sem, ha mondjuk elhívnak kocsmázni.

Világnézet:

Alapvetően a világra egy egyszerű szabályok alapján felépülő, de végtelenül összetett rendszerként tekintek. Minden felbontható alacsonyabb és magasabb szintekre. Alapvetően zárt, de bizonyos értelemben végtelen rendszerként tekintek a világra. Zárt abban az értelemben, hogy átjárhatatlanul elkülönül a valóság érzékelhetetlen, de részben modellezhető részétől, vagyis korlátok közé van szorítva. Ez azt jelenti, hogy a világban (univerzumban) véges mennyiségű szabadság, energia van, de ezek eloszlása, stabilitása, stb. végtelenül komplex lehet, és a cél egy stabil rendszer kialakítása. (Aminek az élet például egy komplexebb eszköze) Vagyis az élet, illetve az észlelhető fizikai valóság bizonyos értelemben az információnak egy kötött megnyilvánulása.

Mikroszinten a hierarchikus megközelítést nem tartom jónak. (Ez alatt nem azt értem, hogy mindenki egyforma képességekkel rendelkezik, hanem azt, hogy a társadalmi mobilitást alaposan meg kellene olajozni.) A társadalomról, a férfi és nő viszonyáról radikális, a normákkal (legalábbis látszólag) szembemenő elképzelésem van. Ezt esetleg ki is fejtem, ha valaki kíváncsi.

Foglalkozás:

Jelenleg egyetemen tanulok, illetve mellette dolgozom. A munkám nem a világ legizgalmasabb munkája, de szakmailag szorosan kapcsolódik az egyetemi tanulmányaimhoz, és legalább rákényszerít, hogy lustaság helyett valódi szakmai gyakorlatot szerezzek. Több mint egy éve dolgozom, és már elég magabiztos vagyok szakmai téren. Kezdem felismerni, hogy hol vannak a határaim, és hogy melyik irányba érdemes feszegetni. Tehát bár egy pályakezdő pozícióról van csupán szó, úgy érzem, sokat hozzátett a személyiségemhez, potensebb embernek érzem magam azóta. A keresetem persze 20 évesen nem kimagasló, viszont arra elég, hogy ne kelljen hitelt felvennem a tanulmányaim miatt, illetve hogy saját háztartást (még ha szerényet is) tudjak fenntartani.

Öltözködés:

Az öltözködést nem viszem túlzásba: nem vágyom luxus minőségű öltözetre, meg persze egyelőre nem is engedhetem meg magamnak. Általában olyan ruhát hordok, ami hétköznapi, de azért van valami alkalmibb jellege. A farmernadrágokat például unalmasnak tartom, ezért alkalmi nadrágot veszek fel, de olyat, ami szerényebb, picit durvább anyagú és könnyen kezelhető. (Mivel nekem kell kimosni és kivasalni :D ) Pólót vagy valamilyen egyszerűbb inget veszek fel mellé. Ékszert egyáltalán nem hordok, még karórám sincs, és a frizurám is egyszerű, vagyis nem viszem túlzásba. Külsőleg meg vagyok elégedve magammal, de ez nem azért van, mert jól néznék ki (mint ahogy fent írtam, izom nincs rajtam, stb.). Egyszerűen már megszoktam magam, és nem érzem kényszerét a változtatásnak. Persze, ha furcsán néznek az emberek, akkor azért elbizonytalanodom néha :D

Hibáim:

A már fentebb említett dolgokon kívül hangsúlyoznám a lustaságot. Ez alatt nem azt értem, hogy képes vagyok hosszú ideig lopni a napon. Ez időnként igaz persze, de általában arról van szó, hogy nehezen veszem rá magam, hogy azzal foglalkozzak, amivel kellene, hanem azzal, amivel kényelmes. Ezt nem azért érzem hibának, mert értékesebbnek gondolnám a magam figyelmét, mint másokét, hanem azért, mert tudom, hogy abból, amim van, függetlenül attól, ki milyennek ítéli a képességeim, akkor tudnék a legtöbbet kihozni, ha képes lennék nagyon hosszú ideig koncentrálni a figyelmem. Ez egy olyan tulajdonságom, amin csiszolni lehet, de mindig is a személyiségemhez fog tartozni.

A másik pedig, hogy az alázatosságomon van mit fejleszteni, ugyanis sokszor túl szerény vagyok, máskor pedig jóval többet gondolok magamról, mint amennyit kellene. Ez azért rossz, mert mind a külső, mind a belső erőforrásokat kizárhatom ezáltal. A szerénységet is a beképzeltség egy formájának tartom, abban az értelemben, hogy ilyenkor gyávaságból nem enged be valamilyen információt az ember. Amikor túl szerény vagyok, akkor attól félek, hogy túl nagy felelősség terhelne, ha felvállalnék mindent, és esetleg csődöt vallanék. Ezért inkább véka alá rejtem magam, hiszen túl értékesnek, törékenynek tartom magam. Ezért beképzeltség a szerénység. Amikor pedig sokat gondolok magamról, akkor attól félek, hogy valaki nálam sokkal okosabb vagy erősebb ember összezúzza az önképem egy olyan részét, amire nem lennék büszke, ha teljesen őszinte lennék magammal.

A harmadik rossz tulajdonság, ami eszembe jutott, hogy rettentessen pocsék a ritmusérzékem.

Akinek nem volt tl;dr: kérdezni szabad, beszélgetésbe szívesen kezdek, és köszönöm, hogy elolvastad. :)