Miért ilyen gusztustalanul undokok a magyar nők?

Én a kötelező udvariasságnak eleget szoktam tenni, ha segítséget kér valaki (idő, útirány stb.) de csak úgy csevegni leállni nem nagyon van időm (sok munka, azügyben vagyok kinn a városban szinte mindíg). És a másik az, hogy ha megadom a kötelező tiszteletet ne kelljen már egy vadidegen érzékeny lelkivilágával foglalkoznom, merthogy nem érdekel társalgás vele vagy zokon veszi hogy nem mosolygom. Egyszerűen nincs energiám ennyi mindenre, a figyelmességet szeretetet a szeretteimre fordítom, és a barátaimra, kollégáimra.

Én nem akarok durva lenni, de a mai pasik nagyrésze veszettül érzékeny sokan elvárnák, hogy elájuljak a gyönyörtől csak mert képesek voltak odajönni hozzám. a külföldiekkel nekem vannak pozitív és negatív tapasztalatim egyarán. Én európa szinte mindne országában voltam már éltem is tanultam is és dolgoztam is külföldön, de ez hogy itt minden sz@r máshol meg minden jó egy nagyon téves hozzáállás. (Ázsima, 1 évig laktam együtt kínai és dél-korei lányokkal, nem igazán lehet ráhúzni hogy ugyanolyanok lennének csak mert ázsiaiak, ja és akkor az indiaiakkal mi újság?)

Hogy mi alakította ki ezt, az összetett kérédés, a szülői figyelem, nevelés hiánya, média, a szocializáció a nyálcsorgató és egy p@na lehetőségére büszkeségüket azonnal eldobó pasik se]]nyalása egyaránt benne lehet.

Egyébként ha csak a negtív példát akarod észrevenni azt is fogod látni. Nekem ne mondja senki, hogy csak és kizárólag ilyen nőkkel találkozott egész életében.

14-es, azt nem értem, honnan vannak barátaid, ha nincs energiád barátkozni? Azért kicsit ellent mondasz saját magadnak. Amúgy férfiként én is egyetértek abban, hogy ebben sok férfi is hibás, de ugyanúgy sok nő is, hogy ilyenek az emberek.

De azért mikor egyetemen minden ok nélkül elkezd beszólogatni nekem egy csaj, visszaköszönni nem tud 2 méterről pedig csak látásból ismerjük egymást, akkor azért mindig beugrik, hogy fiú ismerősök esetén ilyesmire sosem volt példa. Úgyhogy én nem tudom mi van a nőkkel de ez így nem kicsit gáz. 24/F

16-os

Nem mondok ellen magamnak. Vannak barátaim, volt osztálytársak, volt egyetemi évfolyamtársak. Nem sok, de nem is igénylek nagy baráti kört, ebben a kérdésben szerintem a minőség számít nem a mennyiség. Nem ismerkedek csak úgy, se kedvem se türelmem nincs hozzá és ezt valamiért a pasik többsége nagyon zokon veszi. Nem is értem, hajtania kéne a vágynak, hogy új embereket ismerjek meg? Nem vagyok bezárkózva, sokat utazom, edzem csoportba van pár tényleg jó külföldi barátom is, de attól hogy egy idegen odajön jópofizni nekem mert neki épp van szabadideje rosszúl vagyok. Udvariasan megmondom, hogy sietek vagy hogy nem alkalmas, de nem fogok bájcsevegni vele, hogy rendben legyen a pici lelke.