Szerintetek milyen idősen lenne érdemes az apának leülni a fiúval beszélgetni és felvázolni neki lehetőségeit, felkészítve őt a folyamatos csalódásokra?

Ennyi baromságot rég láttam leírva egy helyen. A magas, izmos (ez amúgy rajtad múlik ne zavarjon hogy másnak ugyanúgy tenni kell érte, lehet hogy van akinek alkatilag könnyebb, de a lényegen nem változtat, hogy senki nem lesz csak úgy izmos, sportos), jóképű és magabiztos embereknek sem garantált a boldog családi élet mégha a személyt nem is nézzük (pedig érdemes mivel az emberek leggyakrabban a saját életüket szúrják el), akkor is érheti őket baleset betegség stb. Ezek a tulajdonságok nem automatikus belépők a vörösszönyegre, mivel ahogy az életben szinte minden a boldogság is nagyban a szerencse függvénye.

Egyébként nem tudom, te hol éltél kérdező, nálunk a pasik szoktak a nőknek udvarolni és nem fordítva. Nincs azzal se semmi baj de ilyen körűlrajongást (hacsak nem sztárokról, híres emberekről van szó) amit említesz én még az életbe nem láttam pedig nem faluban élek és Európa számos országában megfordultam már.

Ennek a szövegnek a szokásos önsajnáltattó felhangja van, megint az élet a genetika a hibás, hát persze. Nagyon unalmasak már ezek a nyávogások, mert másnak nem tudom minősíteni a kérdést.

Az elméleted annál a résznél hasal el nagyon csúnyán, hogy ezeknek a macsóknak lesz boldog családjuk. Pont hogy aki a külsőségekre repül rá, annak lesz nehezebb a boldog életet elérni (és ez alatt nem fullos csajok döngetését értem).

Apaként én tuti arra fogom nevelni a fiamat, hogy legyen eredeti, őszinte, ragaszkodjon az elveihez és ne hagyja, hogy a szkeptikusok és negatívok elvegyék az életkedvét :)