Lehet az a gond, hogy nem éltem ki magam tizenévesen?

Fiatal koromban nem voltam az a bulizós fajta, nem is vágytam ilyenekre, elvoltam a magam kis világában. Volt egy bizonyos értékrendem, és emiatt nem vágytam arra, hogy én is r.banc legyek, mint a többi velem egykorú lány. Most viszont így húszon túl egyre inkább kezdem azt érezni, hogy lehet kimaradtam valamiből. Egyre csak azt veszem észre magamon, hogy figyelem a fiatalokat, akik olyan szabadok, gondtalanok és milyen jó lehet nekik, és én is erre vágyom. Tudom, ez már nem lehetséges, hisz fiatalabb már nem leszek, és abban a korban vagyok, mikor már ideje lenne elkezdeni felnőni. De úgy érzem nem akarok, nem állok rá készen. Vágyom a szabadságra, a kötetlenségre, az őrült bulikra. De mindeközben pedig tudom, ez nem én vagyok, de belül mégis ezt érzem. Van valaki hasonló cipőben? Normális, hogy ezt érzem? Elmúlik majd valamikor? Mert ez így elég rossz:/