Békés szakitás után barátság?

Alapvetően működhetne ez a dolog, hiszen ha valakit egyszer szerettél, akkor utána sem kellene ellenedre legyen. Ezeket a véres szakításokat ezért is nem tudtam soha elfogadni.

Csakhogy a téma ennél bonyolultabb, ugyanis a szakítást fel kell dolgozni és tovább kell lépni, ami azért rohadt nehéz, ha közben esetleg napi szinten látod az illetőt.

Arról nem is beszélve , hogy a szakítás utáni barátságok csomószor amúgy is kb arról szólnak, hogy a szakító fél önkéntelenül is nyitva hagyja a háta mögött az ajtókat, észre sem véve, hogy ettől mennyire szenved a másik fél, és nem tud továbblépni.

Ha valóban békés volt a szakítás akkor semmi érteme kerülgetni egymást. Nem is értem, hogy tudnak sokan úgy elmenni az utcán egymás mellett, hogy nem köszönnek, mint két idegen.

Vélhetően félnek. Nem hisznek magukban, hogy képesek semlegesen vagy barátként nézni a másikra. Ez nem is könnyű eleinte, de ha meg akarod tartani a barátságot akkor szembe kell nézni ezzel.