Vajon? Miért nem számitok "senkinek"?

Ezt nem akarom elhinni, hogy senkinek sem számítana ha "eltűnnél". Arra gondolj ami megvan és azért légy hálás. Persze gondolom neked ez kevés és szerelem kell. Ezt a részét megértem....nekem is. Használd ki az időt addig amíg egyedül vagy, építgesd magad és mire jönnie kell a szerelemnek addig készítsd elő a terepet. Én is ezt próbálom most. Ha akarsz írhatsz és majd beszélünk. Minden jót!

Hát ha így gondolkodsz akkor tényleg egy senki vagy. Az embert nem a barátai vagy az ismerősei teszik valakivé hanem saját maga. Az hogy elhiszi hogy igen képes bizonyos dolgokra, bízik magában és hisz magában. Ha erre rájössz utána már sokkal könnyebb lesz barátokat, barátnőt szerezni.

Nekem nincs barátom, nincs barátnőm, utál a családom, kihasználnak az emberek, akiket szeretek, sárba tipor, senki nem képes szeretni engem, pedig sokan próbáltak már, próbáltam változni, nem volt sikere, ami miatt mai napig élek, az egyetlen egy dolog: a düh, harag. Ez az egyetlen üzemanyagom és az alkotás. Semmi más. Ha én eltűnnék, lenne hatásom: boldogabb lenne a legtöbb ember, de nem fogok eltűnni, ha ilyet játszunk, akkor mindenkivel harcolni fogok.

Első vagyok. Szerintem te is úgy vagy ahogy én. Ha pl Most találkoznál az igazival akkor nem lennél kész rá, hogy értékeld és megéld vele a kapcsolatot teljességgel. Légy türelmesebb (juj egek! Ezt pont én mondom! Vicces..:DD) és ahogy fent már írtam tegyél róla, hogy mire oda kerülne kész legyél rá és ne a korábbi csalódásokon gondolkozz. És ha lehet ne légy olyan, mint a feletted író.

Hasonlóképpen érzek,ebben a nemszámítoksenkinek, egyszerleszarommáskorfelakasztanémmagam -ügyben.Van,amikor fel sem veszem a dolgokat,van amikor meg napokig képes vagyok rajtuk rágódni.Ez van sajnos,ezt dobta a gép,úgy látszik mi ilyenek vagyunk.18/L