Normális hogy így érzem? Hogyan változhatnék?

Sziasztok. Ugye van ez a dolog hogy szeresd magad és akkor fognak mások is szeretni. De nekem nagyon elegem van magamból. Sok barátnőm van és vágyok egy barátra mert még sose volt, csak kavarás amiből nem lett semmi..és ha rólam van szó tényleg mindig közbe jön valami, vagy egy másik lány stb. vagy ha nekem tetszik EGY KICSIT IS valaki, figyelmen kívül hagy és ez annyira rossz, pedig lenne jelentkező csak nehezen tetszik meg valaki(nem csak külsőleg!!). Maga az egész személyiségemet se szeretem mindig ezt hallgattam hogy majd lesz vki, stb..de sose lesz és nem akarom hogy felébredjek 25 évesen hogy még senkim sem volt.. de nem divatból szeretnék alapból olyan boldogtalannak érzem így az életem, és irigylem azokat a fiatal lányokat akik boldogan vannak a barátjukkal..és annyira rossz mert nem tudom, szerintem én nem vagyok elég jó annak akivel én szeretnék lenni.. akiknek meg bejövök olyan fiúk akik szeretnek papucsok lenni a lányoknak és ez felidegesít ..valaki legyen határozott hogy mit akar.:/ meg szinte most az összes barátnőm randizgat vkivel és olyan rosszul érzem magam ettől, és olyan mintha magamban azt kívánnám hogy ne jöjjenek azokkal össze mert akkor biztos ez lesz az összes bnőm közt a téma h ki mit csinál a pasijával és egyedül maradok..és szégyellem hogy ezt így gondolom, és én is annyira vágyok erre.. de elmehetnék randizni fiúkkal de miért menjek el egy olyan sráccal akihez nem kötődök semennyire sem?:/ +már nem tudok őszintén örülni a bnőim boldogságának vagy fiúzásainak mert belefáradtam hogy mindig én örültem az ő sikereiknek de velem nem történik semmi:( és nem tudom hogy hogy változtathatnék ezen hogy ne így gondoljam, és hogy pozitív lehessek, és ne keressek görcsösen valakit...Csak abból is elegem van hogy egy bnőm mondjuk bejelöl egy srácot egyből sikerül neki, ha velem fordított esetben van az a csávó le se szar..

17L (pedig nyitott , barátkozós lány vagyok)