Miért van az, hogy csak én vagyok az egyetlen, aki a lányoknál való sikertelenségét logikusan letudja vezetni arra, hogy magas, vékony alkatú, szálkás izomzatú srác lettem hála az ősöknek?

Sorozatban olvasom ezen az oldalon, hogy milyen rossz az ilyen alkatú fiúknak. Én a valóságban nem ezt látom. Van egy 203 centis, iszonyat vékony srác az ismeretségi körömben. Na ő tényleg úgy néz ki mint egy pók körülbelül, arca se helyes. Ehhez képest egy hatalmas donjuan, sorra cseréli a szebbnél szebb barátnőit. Én is meglepődtem, hogy micsoda gyönyörű nőket szed fel. Aztán ha megunja őket, lapát és jön a következő. Miért? Mert az önbizalma a helyén van, és nem sopánkodik a külseje miatt. Az már más kérdés, hogy ő átesett a ló túloldalára. Van még jópár 190 körüli vézna ismerősöm, őket se láttam még soha huzamosabb ideig nő nélkül.

Nem a külsővel van a baj, hanem az önsajnálattal. Én az ilyen férfiakat és nőket egyaránt kerülöm. Semmi szükségem egy búvalb(a)szott ember társaságára, se barátként, se párként.

Nem minden lány nèzi elõször a külsõt. Ès esélyt is adnak..

Akàr itt is ismerkedhetsz, beszèlgethetsz vkivel, ès ha belsõleg egész jól megismerkedtetek, ès mèg mindig èrdeklõdik irántad, kèpet cserèlhettek...aztán lehet, hogy a külsô nem is fog zavarni annyira.

Ez legalábbis az èn véleményem.