Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Szerelmi csalódás után mi a teendő? Többi lent
Bocsi,talán a fenti kérdés nem igazán takarja azt ami valójában a kérdésem. Szóval mostanában sorra jönnek a pofonok,mert régóta (és tényleg régóta!) nagyon tetszik egy fiú,bele vagyok esve de ő nem képes viszonozni. Ráadásul sanszos hogy mást szeret. A fiú tudom min megy keresztül (nem szerelem terén értem) így megértem ha nehezen fogadja a közeledést meg mindent. Én érzelmes lány vagyok,leginkább sírással adom ki a fájdalmamat, és ezt most is így 'szeretném'. Egyszerűen néha azon kapom magam,hogy sírni tudnék attól,ami éppen van,de nem lehet mert nyilvános helyen vagyok. És amikor egyedül vagyok és sírhatnék,nem megy. Ez így elég rossz mert nem bírok kipréselni magamból egy könnycseppet sem. Nem mintha a sírás olyan jó lenne,hogy erőltetném,nem erről van szó. DE ha úgy érzem sírni tudnék,akkor miért nem vagyok rá képes? Lehet hogy már elengedtem ezt a fiút,csak még mindig bennem van az,hogy muszájból/megszokásból elmosolyodjak ha csak rám néz,ha csak látom és tegyek róla valamilyen jó megjegyzést az egyik barátnőmnek ?! Ennek így semmi értelme,hisz pár napja még bepróbálkoztam nála mondhatni,összebarátkoztam egy jó lány barátjával hogy megtudjam tőle,mi van kettejük között... De azóta újabb dolgokat tudtam meg róla,van amit ő írt le magáról. Én meg tudom érteni,azt hogy min megy keresztül nem írom le,felesleges,a lényeg hogy nem csoda ha szarnak tekinti az életet :/ Eléggé sajnálom. Örülnék,ha eltudnám őt engedni,mert évek óta ő kell nekem,ő meg le se sz.r,de nem hibáztatom,más lányok is mondták már nekem hogy velük se foglalkozik úgy ahogy azt ők szeretnék,mert nehezen szeret meg embereket. De ha elengedném őt,akkor az nem is tudom...valami újnak a kezdetét jelentené,én nem akarok róla lemondani,persze tudom hogy ez lenne a legjobb mert neki sose fogok kelleni valószínűleg,és a viszonzatlan szerelem nem kicsit rossz érzés! Szerintetek?
Tudom,hosszú lett de remélem elolvassátok páran :) Amúgy 15/L vagyok,és légyszi ne azzal gyertek itt nekem,hogy ne papoljak én még 15 évesen a szerelemről,meg hogy találok mást,én tudom jól,de tényleg nagyon tetszik és ha jól tudom ezt nem én válogatom meg.
Na jó,bocsi de ezt az 'évek óta tetszik' ezt úgy értem,hogy általános iskola talán 6.osztályában tetszett meg ő először. De akkor nagyon kicsi voltam még,és nyilván nem rajta járt állandóan az eszem,meg azon hogy megszerezzem. Egy időre elfelejtettem,mert jártam másokkal is,de pár hónapja ez az érzés újra felelevenedett bennem,és mivel már idősebb vagyok,ezért más ez az érzés mint általánosban :)
Amúgy ő a nyáron lesz 19 éves,nem valami jó arány :/
Na a lényeg,hogy csak pár hete próbálkoztam be nála először,de akkor is fáj,hogy tudom hogy sose lesz az enyém. De egy biztos,nem tudom meddig fogom szeretni őt,de tuti hogy mindig emlékezni fogok rá,mert számomra egyelőre ő felejthetetlen vagy nem tudom máshogy kifejezni...Ha meglátom őt és ha már nem is tetszik tegyük fel,akkor is ha meglátom őt az jut eszembe róla,hogy sose volt és talán sose lesz közömbös nekem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!