Veletek volt már olyan, hogy éreztétek, hogy kezd múlni a szerelem, de próbáltátok volna valahogy elkapni, megőrizni, küzdeni?

Hasonlóan, mint a vers írója:

Elmúlik csendesen.

Ez volna a szerelem?

Azt mondtam: "Kell nekem!",

Majd: "Vajon tévedtem?" .

Rózsaszín ködfalak,

Elmúlt egy perc alatt.

Vajon még rámnevet

Ő, a magány helyett?

Elmúlik csendesen.

Tört szárnnyal verdesem.

Némán esdeklem,

Ölelem kedvesen.

Suttogom imáim,

Vannak még hibáim.

Megtennék akármit,

Legyőznék akárkit.

Már tényleg vége van?

Maradtam egymagam?

És Ő is rájön majd,

Hogy rossz irányba hajt?

Nem úsztuk meg a bajt,

Vén Időt, a tolvajt?

Ölelem kedvesen,

Elmúlik csendesen.

A szavakat keresem,

Megtörten elesem.

Kék szemébe nézek,

Talán kicsit félek.

Akar-e küzdeni?

Jobb lenne veszteni?

Vajon még rámnevet

Ő, a magány helyett?

Bocs, de ez ihlette a kérdésemet. Vajon meg lehet menteni egy haldokló szerelmet? Megpróbálnátok/megpróbáltátok? Van értelme?