Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Lányok, tudnátok segíteni?
Egy olyan szituációba keveredtem amit nem igazán tudok megoldani.
Van egy lány, meg vagyok én. Volt egy kis veszekedés köztünk régebben, nem voltunk együtt sose, azóta ő nálam, és valószínűleg én is nála, önbizalmi önértékelési problémákkal szenvedünk (de így másokkal nem nagyon), hogy az elmondhatatlan.
Ennek ellenére én többször csináltam magamból hülyét, hogy küldtem szülinapjára sms-t, utaltam rá hogy hiányzik stb., de foggal-körömmel se tudom kihúzni belőle hogy ő vajon mit érez...
Egyszerűen fogalmam nincs hogy mi a fenét csináljak vele, hogy legalább egy bók hagyná el a száját.
Azt észrevettem hogy foglalkozott velem, de ez hogy csak folyton én csinálok hülyét magamból, meg én jövök kellemetlen szituációba, ami után sehova se haladok ez nem jó.
Tudom hogy szeret, csak nem erősít meg, nem érezteti se ezt, se azt hogy van értelme annak amit csinálok.
Amióta van ez a rossz viszony azóta olyan szinten romlott a fizikai állapotom is hogy az is leírhatatlan és egyre jobban nem érzem azt hogy vannak céljaim.
Remélem tud valaki valami jó ötletet adni, hogy mit kéne csinálnom.
válasza: válasza:Mondd el neki ugyanezeket,például... kérdezz rá, ő mit érez. Ettől egyszerűbb megoldás tényleg nincs, minden más csak felesleges "játék" lenne.
Mit vágtatok a másik fejéhez, hogy önértékelési gondjaitok lettek egymás közelében?
nagyon ritkán találkozunk (nincs távolság probléma), de akkor se mindig beszélgetünk, és ezért akarnám hasznosan tölteni az időt.
ő az egészségi állapotommal cikizett, meg hozzám vágta hogy szarabb pasi vagyok mint egy bizonyos személy, akit nem is ismer, meg hasonlók.
Én meg nem tudtam máshogy visszavágni csak a túl nagy soványságával, hogy anorexiás, és jobb lenne ha azt a pólót egy életen át magán hordaná, mert nem hiszem hogy van olyan pasi akinek bármikor is merevedése lenne tőle.
Csak akkor beszélünk, ha muszáj, vagy ha én kezdeményezek valahogy, de ez se valami könnyű, mert pl. ha én nem köszönök neki akkor ő úgy csinál mintha nem venne észre, pedig látom rajta hogy észrevett.
Amikor meg köszön, elpirosodik.
válasza:Kölcsönösen megbántottátok egymást, és valószínűsítem benne ez mélyebb nyomot hagyott mint benned. Ezért is van az, hogy te kezdeményezel, ő meg elfogadja de nem is nyit feléd. Figyi, én a helyedben ezen nem csodálkoznék. Hülye beszólás volt a részéről, talán fel se fogta mit mondott, neked pedig elborult az agyad. Téged is megértelek.
Visszacsinálni nem tudod, esetleg javítani rajta. Ha szeretnéd helyre tenni a kapcsolatotok, akkor legyél vele őszinte. Hívd el valahova, egy nyugodt helyre, kávézóba egy italra, parkba sétálni bárhova ahol nyugodtan tudtok beszélgetni. Mond el neki, hogy sajnálod hogy így alakultak a dolgok és szeretnéd megbeszélni.
Azzal nem alázod meg magad hogy őszinte vagy, vagy írtál neki egy smst születésnapjára. :) De az nem megoldás ha homokba dugjátok a fejetek a probléma elől. Látod, te is írod hogy már a fizikai és lelki állapotod is rámegy. Mond el neki is, hogy bánt a dolog, és szeretnéd ha rendbe tennétek mert fontos a barátsága.
Értesd meg vele hogy szükséged van rá, és hogy értékes a szemedben, mert azok után amiket mondtál én a helyében egy szr darabnak se érezném magam - innen ered az önbecsülési probléma is - és joggal.
Ha ő nem mer/tud kezdeményezni akkor legyél te az erősebb és bátrabb és lépj az ügyben. Ne smsekkel, meg köszönéssel. Ne a forró kását kerülgesd hanem lépj bele. Ha ezek utána lány azt mondja hogy ő ezt nem akarja, és nem kér a barátságodból sem akkor legalább tudod és nem vagy kétségek között.
Abból kifolyólag hogy nyíltan nem rázott le, van még esélye a dolognak.
Sok sikert! :)
én igazából csak ezt mondtam neki, ezt is csak azért, mert akkor már tele volt a pohár.
Ő más, ő kb. minden hónapban elkövetett egy ilyet.
De amikor "felrobbantam", akkor azóta nem bántott. Nem mondott rosszat, nem akart bántani, sőt, ha esetleg "bunkó" voltam vele (már nem úgy hogy bántottam volna szavakkal vagy valami), akkor nyelt egyet és továbbment.
SMS, az egy másik dolog. KB fél órát ültem az ágyon az elküld gombon gondolkozván, hogy akarom-e ezt.
Ösztönösen akarnám mindig megcsókolni, amikor ott van, de ami visszatart az pont az az emlék, hogy "sz@r pasi vagyok", és ha ez igaz, vagy nem így nem megy.
Próbáltam vele beszélgetni, de ami a reakciója volt:
"nem emlékszem".
"nem tudom".
"a múlt elmúlt, nem kell vele foglalkozni".
Így nem lehet megbeszélni. Persze itt még csak annyit mondtam hogy utalgattam a régi dolgokra. Már szerintem tudta mire akarod kijukadni amikor ezekkel a semmitmondó válaszokkal lereagálta.
Egyébként meg ne mond hogy nem vagyok hülye, ha sms-t küldök neki, mert kettönk közül, ő az, akinek mindegy mi történik, nekem szeretnem kell őt, és nekem kell küzdenem érte.
Ezt gondolja ő.
Tudom hogy szeret, csak nem engedi ki, nem tud feloldódni, nem tudja jól érezni magát... mindha nem akarná átélni azt amit érez.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!