Miért mindig azokra a pasikra gondolok többet, akik eleinte odavoltak értem, majd már nem nyomulnak?

Tehát tudom,hogy régebben odavoltak értem,de most,hogy már nem tepernek úgymond,nem keresnek,hirtelen elkezdenek érdekelni,és már-már szinte saját magamat izzítom ezzel,hogy de nekem mégis az a pasi kell.Aki pedig láthatóan kimutatja,hogy érez valamit,érdektelen számomra.Most is van egy pasi,aki látszólag odavan értem,hiányzok neki,mindig mondogatja is,de én nem tudom neki ezt kimondani.Míg egy másik srác,aki mostanában rám se ír,nem keres,folyton a gondolataimban jár.Ez a női hiúságom miatt van? Vagy a nők többsége így gondolkozik? Már 27 vagyok,és félek,hogy ilyen"hozzáállással" nem fogok senkivel komolyabban összejönni.