Fiúk-Lányok! Miért van ez nálam, vagy más nők is így vannak vele?

Nem tudtam, hogy írjam ki a kérdést...

Tehát: megőrülök az olyan pasikért, akik kéretik magukat és néha még hisztisek is. Akikért meg kell küzdeni és hasonlók.

De ezt más nőknél nem vettem észre, nem tudom nálam miért van ez...

Szeretem a lányosabb, feminin fiúkat/férfiakat is de amúgy mindegy, csak legyen kisugárzása, fogjon meg benne valami.

A legtöbb pasit túl unalmasnak találom, nem rossz értelemben csak nem elég izgalmasak nekem. Nagyon tudom szeretni őket is, de csak barátként. Olyan jó végre találni valakit aki kihívást jelent és aki kicsit más, mint az átlag.

Azért írtam ki a kérdést, mert barátaim szóvá tették, hogy nekem mindig milyen hisztis pasijaim vannak és hogy elképesztő, ők egy napig sem bírnák ki velük. Nem tudom én ezt szexinek és aranyosnak találom, engem abszolút nem dühít csak mosolygok rajta. Na meg néha én is szoktam hisztizni, bár ez elég ritka... Na de szóvá tették az ismerőseim pedig nekem eddig fel sem tűnt, hogy ez annyira nagyon így lenne. Nem tudom mi ezzel a probléma.

Nem értem magamat. Ezt a kérdést is ki akartam írni érthetően, de most meg alig jutnak eszembe a szavak, nem tudom mit akartam mondani. :D szóval, nektek mi a véleményetek? Már ha értettetek valamit. :)