Belebetegszek a saját szakításomba? Mit tegyek?

Úgy érzem, már mindent megpróbáltam,hogy elfelejtsem,hogy tovább tudjak lépni.Új elfoglaltságok,hobbi,barátnőimmel bulizás,nyelvtanulás.Tárgyak kidobása,képek törlése,leírni a rossz tulajdonságait,képzeletbeli levelet neki..stb.

Randik során mindenkiben őt kerestem,ha kicsit is más volt a kép,már nem tetszett.Én hoztam meg a döntést,mert nem működött a kapcsolatunk.Nem volt konkrét ok,de nem egyeztünk pár dologban és nem éreztem magam boldognak sem.Próbáltam felhívni erre a figyelmét,de nem nagyon törődött vele,talán belefáradt és talán én is..Éppen ezért hoztam meg a döntést,mert féltem attól,ő fog szakítani és az rosszul fog esni.Még keresett utána,aztán egy ideig nem,és most megint elkezdett hívogatni és találkozni akar velem.De én írtam neki,hogy ne keressen,mert így soha nem fogok tudni továbblépni.Első komoly kapcsolat voltunk egymásnak,nagy volt köztünk a vonzalom,a vibrálás,tűz és víz,volt amiben egyeztünk,volt amiben nem.Az eszemmel tudom,hogy nem működne,de aztán jön az érzés: mi lenen,ha mégis működne? Ő elég magasra tette a mércét,mind külsőleg,mind belsőleg az ideálom volt.Tudom,túl kéne lépjek rajta,hiszen én hoztam meg a döntést,vállalnom kell a felelősséget.Egyébként közös barátunktól tudom,még ő se lépett túl rajtam...Szerintetek mit tudnék még tenni,hogy ne gondoljak rá minden egyes nap már lassan fél éve? Van most egy srác,akivel jól megértem magam,lehet,meg is tudnám szeretni őt.. de úgy,hogy nem léptem túl,nem lenne fair sztem,hogy összejöjjek vele.Bár olyat is hallottam,hogy valakinek egy új szerelem segített.