Nektek szoktak ilyen vágyaitok lenni?

Mostanában egyre gyakrabban úgy érzem, hogy az élet csak egyre nehezebb lesz.

És csak arra vágyom, hogy egy vakítóan fehér hotelszoba hatalmas ágyán feküdjek, gyümölcsöt majszolva. Semmi más nem kellene oda mellém, csak a szerelmem, és az, hogy annyit sírhassak örömömben vagy bánatomban, amennyit akarok. És mindent leírnék töltőtollal egy pici füzetbe.

A valóságban persze, ha meg is tehetném, hogy ilyen életmódot éljek, nem hiszem, hogy pár napnál tovább bírnám, hiszen rettentően kreatív, és már-már idegesítően szabad gondolkodású ember vagyok. Nem tudnám elviselni, ha nem tudnék állandóan érdekfeszítő dolgokon agyalni és tanulni, ugyanis nagyon könnyen unatkozni kezdek.

De valahogy így, hogy egyetem mellett (egyébként kreatív munkakörben) kell dolgoznom, és mellette háztartást is vezetnem a kedvesemmel együtt, nagyon gyakran vannak ilyen vágyaim, gondolataim :) Hogy minél egyszerűbb legyen minden. Ilyenkor legszívesebben a bútorokat is kivinném a szobából, és egy matracon, vagy egy árva fotelen kívül semmit nem hagynék bent. Csak hogy tisztaságot, csupaszságot lássak.

Van itt még valaki, aki gondolt, vágyott bármi hasonlóra? :) Mit szoktatok ilyenkor csinálni? :)

20/F