Mit tehetnék még hogy eltűnjenek a félelmeim és legyen esélyem új kapcsolatra?

Több mint fél éve vagyok már szingli, első kapcsolatos szakítás után. Sajnos azt vettem észre magamon hogy konkrétan kerülöm a férfiakat, már 3-4 embert elutasítottam a szakítás óta. Próbáltam mindenféle ezzel kapcsolatos érzelmemet ignorálni és hónapok óta csak a sulira koncentráltam és az egyéni életemre (ami meglehetősen hasznos volt, és sokat javult a teljesítményem sokféle téren aminek azért örülök) viszont valamiért azóta amióta exem szakított velem úgy érzem mintha leblokkoltam volna teljesen. Vele vesztettem el a szüzességem, ő volt az első (viszonzott) szerelmem egész életemben. Elég csúnyán lett vége. Hazudott, sokáig a hátam mögött már az "utódomat" környékezgette és amikor már gyanakodtam akkor még rajtam kérte számon mégis hogy gondolok ilyet róla. Folyton megalázkodtam előtte, annyira szerettem hogy bármit megtettem volna hogy együtt maradjunk, sajnos későn vettem észre hogy már nincs miért küzdeni, és az utolsó büszkeségem is elúszott azáltal hogy kivártam amíg ő szakít velem.

Ismerősi körben más lányok is vannak akik pórul jártak mégis mindenkinél azt látom hogy nem okozott jelentős törést, szóval hogy tovább tudtak mozdulni. Azóta a legrondábban megcsalt lány is hamar talált valakit akivel szeretik egymást.

Nekem valamiért nem megy, szinte úgy érzem magam mintha újból elölről kezdeném, ha hozzám akar érni egy fiú már kiráz a hideg (rossz értelemben) és megint úgy érzem magam mintha újra szűz lennék, mint valami kislány. (már 21 éves vagyok és félek hogy nem normális hogy így félek a férfiaktól)

Alapból nagyon nehezen leszek szerelmes, ezért is jelentett nagyon sokat eza kapcsolat és innen ered a félelem is részben, hogy vajon jönni fog-e még utána más...

Azóta próbálkoztam, randizgattam, stb. de amint megtörtént egy csók, azonnal feszülten kezdtem magam érezni és visszaléptem a folytatástól. Lehet még nekem kapcsolatom? Vagy teljesen hagytam tönkretenni magam? Egy lelkileg instabil ember valóban nem érdemel szeretetet és nem is képes kapcsolatra? Mert már ezt is megkaptam, de akármilyen erőkkel építkezek, mindig akad egy-egy ember aki lerombolja. Egymagamban próbálok boldog lenni, de vmiért sose tudom végleg száműzni az állítólagos negatív kisugárzásomat. Pedig a helyzethez képest tényleg egész jól vagyok, legalábbis a felszínen, a környezetem visszajelzései alapján. A családomat inkább csak a tanulmányaim érdeklik, lelki ügyekről nem nagyon van kivel beszélgetnem, nem nagyon kaptam sose tanácsokat hogyan kéne élni stb. Nagyon igyekszem, ezért ha valaki bármi használhatót tud mondani, hálás leszek. Pszichológusra meg egyéb agydokira jelenleg nem futja se pénz se idő, néha meg úgy érzem beleőrülök ha nem írhatom ki magamból.