Összevesztünk, de ez így nekem nagyon óvodás csináljak valamit?

Szóval kavartam egy ideje egy lánnyal az osztályból, jól elvoltunk meg minden, meg nem azta a baráti viszonyt folytattuk. Tavaly már úgy volt hogy majdnem összejöttünk, de én kiugrottam mondván, hogy nem akarok osztálytárssal komoly kapcsolatba kerülni meg amúgy sincs rá időm stb. (Konkrétan lusta vagyok, és nincs kedvem nap-mint nap egy kapcsolatban élni) neki nem ezt mondtam. Mind 1 valahogy feldolgozta. De idén nemrég eljátszottam ezt még1x. De aztán kapcsoltam hogy én még mindig nem akarok vele összejönni. Ezért bár elég kínos volt leültem vele megdumálni értelmesen és bocsánatot kértem meg elismertem hogy seg*fej vagyok és ne haragudjon lécci. (Szerintem ez volt a jó döntés mert evvel talán egy fokkal kevésbé vagyok szemétláda.) De mondtam hogy nem szeretnék vele rosszban lenni, mert amúgy egy nagyon rendes és aranyos lány.

Azóta ott tartunk ,hogy 1 hónapja egy árva szót nem szóltunk egymáshoz,elmegyunk egymás mellett, összese merek nézni vele még véletlen se, mert szószerint süt. Ha elmegyünk mellettük (lányok) mondjuk ketten én meg mondjuk Béla és köszönünk nekik hogy sziasztok lányok akkor annyit köszön vissza h szia Béla. Mindez nemérdekelne mert értem hogy utál.Abszolút érthető. De ismerőseimnek lehord mindennek, összevissza kibeszél rólam mindent stb. hallom vissza, hogy bármit csinálok valamit magyaráz róla. Félévkor megbuktam 4ből véletlen azon is egyfolytába lovagol nekik hogy hogy lehetek ilyen primitív gyökér. Szóval nagyon ovodás az egész. Beszélni nem akarok vele egyrészt mert már nagyon fura lenne, másrészt ugysem érnék el vele semmit csak mégjobban megsértődne (ha még lehet jobban).

Értem hogy utál, de ennyire azért nem kéne? Nekem is vannak emberek akik nem szimpatikusak, de ezt azért nem csinálom, csak ignorálom őket. Otletek?

19F 18L