Ti mit éreztek amikor meglátjátok a szerelmeteket? (fizikailag)

Fizikailag nem sok mindent. Önkéntelenül elmosolyodok és sebesebben kezd verni a szívem. Már egy éve tart a kapcsolatunk, mégis ez van :)

Mentálisan ennél jóval élesebbek a reakciók: túláradó boldogság, öröm. Ha távol vagyok tőle és valami gondban vagyok, elég csak rágondolnom és mindent sokkal optimistábban látok :)

17/F

jaút

és most nem viccelek, ezt tényleg nem lehet leírni

Én például megtudom különböztetni a viszonzatlant és a beteljesedettet is.

Mivel én külsőleg nem vagyok a lányok ideálja így sok csalódás ért, de rengeteg szerelmem volt ha azt vesszük. Akkor amikor megláttam mindig hevesebben vert a szívem, gyomorgörcseim voltak, zavartnak éreztem magam, remegtem összevissza, ha beszélgetésre került a sor totál be voltam zavarodva, összevissza beszéltem, határozatlan voltam sokáig, szóval sorolhatnám miken mentem akkor keresztül.

Viszont közel fél éve ismét szerelmes lettem egy lányba mivel megszoktam már a viszonzatlan szerelmet így nem reménykedtem semmibe, önbizalom hiányos voltam már, zavarban voltam, összevissza hebegtem habogtam, nagyon görcsöltem az első randin ezt a csaj is levette de megnyugtatott. Az első randink végén ölelést kezdeményeztünk egymásnak akkor ezek elmúltak, és akkor igazán szerelmes lettem, beremegtem gyakorlatilag, zavarban voltam, a szívem hevesen dobogott, sokszor összevissza kapkodtam a levegőt, és belül egy olyan kellemes leírhatatlan érzés kapott el amit valóban nem tudok szavakkal elmondani, talán annyit még hozzáfűzök hogy amikor csak rá gondoltam egyből a röpködő pillangókat éreztem a gyomromban ahogyan szokták mondani, amikor megláttam és beszélgettünk egyre hevesebb lett.

Amikor először megcsókolt a barátnőm mivel életem első csókja volt akkor baromira izgultam mintha részeg lettem volna kb olyan érzésem volt fizikailag mintha csak a levegő tartana engem mintha lebegtem volna, és akkor egyszerűen elvesztettem az öntudatom agy nem is tudom mit és akkor csak annyit mondtam hogy "szeretlek" Akkor heves csókolózásba kezdtünk, olyan boldogság tört rám amilyet még soha nem éreztem mintha a testem megsemmisült volna és csak azt éreztem ahogyan a lelkem lebeg szabadon a világban.

És bevallom elég sokáig így volt, még most is ez van ha csak a barátnőmre gondolok, nagyon szeretjük egymást, a barátnőmnek én vagyok a 4. barátja és bevallotta még 2 hete hogy velem érzi a legjobban magát, és velem tudná elképzelni a jövőt, meg a családot, akkor szó szerint hatalmas boldogságot kezdtem el érezni még eddiginél is jobban amit egyszerűen már körül írni sem tudok.

Én velem ez a helyzet. Az ismerőseim meg mondják hogy viselkedésre, mintha kicseréltek volna, sokat is fogytam zavarosabb lett az étkezésem is, meg szinte másabb lettem. Eddig otthonülő típus voltam, most meg lelőni sem lehet engem gyakorlatilag ritkán vagyok otthon a barátnőm nélkül persze :)

Ha meglátom, hevesen dobog a szívem, az arcom ellágyul, mosolygok, ha pedig megölelem, akkor remeg a térdem, és elgyengülve csüngök rajta.

Mentálisan sokkal több minden zajlik, kezdve az örömhullámoktól egészen addig, hogy a sírás szélére keveredek. De mi ritkán látjuk egymást, azért vannak bennem ilyen szélsőségek. Ja, igen és találkozó előtt gyomorgörcs, izgalom.