Nem azért van ennyi önbizalom hiányos ember, mert hisznek az ilyen alaptalan sztereotípiáknak?

Nem egészen. Az, hogy az ember egyáltalán hisz az ilyen sztereotípiáknak, már egy korábban kialakult önbizalomhiány eredménye. Ezek az emberek szinte mindig már otthonról hozzák magukkal az önértékelési problémákat. Gyakorlatilag ide vezet az a nevelés, amikor a szülő - általában a saját problémáiból fakadóan - kerek perec mindent jobban akar tudni mint a gyerek.

Az ilyen szülő a gyerek helyett dönt, és mindenért büntet, csak hogy a saját tekintélyét megteremtse. "Látod, már megint mit csináltál?", vagy éppen "nem igaz, hogy nem tudsz semmit normálisan csinálni", vagy később "én ennyi idősen nem így viselkedtem, mint te" és társai. A gyerekben pedig kialakul, hogy ő nem elég jó, és a szülei jobbak nála, neki pedig olyanná kell válnia, csak hogy elfogadják. Persze, sok szempont hozzájön még a dologhoz, de ez a leggyakoribb.

Ugyanis nem arról van szó, hogy a világban csak az a boldog és sikeres, akinek pénze van, hanem annak van sikerélménye és pénze, akinek van önbizalma. Tizenéves korban persze, ez a pénz nem saját, hanem a szülőké, de a szülők is sikeresek lettek valahogy, és ezt a mentalitást lesi el a gyerek. Na most itt nem arról van szó, hogy mindenkin keresztülgázolva szerezték a pénzt, hanem valahogy: van aki így, van aki amúgy, de a lényeg, hogy megtanulta megszerezni. A gyerekei pedig olyan példát látnak, ahol a szülők tele vannak önbizalommal, és megszerzik azt, ami kell nekik.

Kérdező, az általad említett emberek nem azért veszik komolyan ezeket a sztereotípiákat, mert nincs önbizalmuk, hanem azért, mert egy olyan mentalitást tanultak, ahol mereven követni kell egy értékrendet, ha pedig nem működik, a világot hibáztatni érte. Ennek oka mindig és mindenkor a családjában és a gyerekkorában keresendő, mert pl ismerek egy halom olyan embert, akinek semmi pénze, mégis sorban d**ta a nőket, mert gyerekként úgy nőtt fel, hogy tele volt önbizalommal. Épp ezért őket nem érintették meg ezek a sztereotípiák. Ha egy ilyen sztereotípia tönkre teszi az önbizalmad, akkor már eleve előtte sem volt elég.

Gondolj csak bele: ha tele vagyok céltudatossággal és önbizalommal, és úgy gondolom, pénz kell a csajozáshoz, akkor mindent megteszek, hogy megszerezzem. Ha úgy gondolom, nem kell olyan nő, aki a pénzre megy, akkor megpróbálok keresni egyet. Ezt teszi egy céltudatos ember. Mit tesz a lúzer? Szidja a világot, mert szar, mert a nők a szarok, mert a régi időben, bla-bla-bla. Visszasírják a régi falusi időket, mert milyen jó volt, hogy szétosztották egymás között azt a tíz-húsz leányt. Hát most erre mit mondjak? Hajrá!

Félre ne értsen senki, az emberek idióták, ez tény. Ha azt mondják az a menő, ha az embernek szar van a fején, mert az USA-ban valami hipszter így járkál, akkor az emberek 30-40%-a minden reggel rászarik a saját fejére, mert bégető birka az is, annak is minden vágya, hogy tartozzon valahová. Én csak azt mondom, hogy azok az emberek, akik csak sírnak-rínak, mert milyen szar nekik, és túl jók ebbe a mocskos, romlott, igazságtalan világba, semmivel sem jobbak! Az ő életüket éppúgy a divat és a trend határozza meg, csak éppen a ló túloldalán esnek le, ennyi.

Ha egy ember gyerekkorában megkapja a kellő elismerést, a megfelelő példamutatást, hagyják önállóan fejlődni, nem gondolkodnak és cselekednek helyette, ezáltal hagyják sikerélményeket gyűjteni, akkor szerintem nem lesz ilyen, mert tisztában lesz önmagával, és a sikerélmények miatt tudja is szeretni saját magát, és el tudja dönteni, neki mi a jó. Ennek megfelelően egy ilyen ember meg is találja a maga társaságát, és nem az alapján határozza majd meg önmagát, hogy másoknak kell e, vagy sem. Ha pedig nem sikerül valami, akkor nem érez kényszert arra, hogy magyarázatokat kreáljon, hogy a világ a hülye.

De persze, szerintem megint könnyebb lesz jól lepontozni, mint elgondolkodni azon, amit írtam, mert mindig egyszerűbb azon rágódni, mennyivel igazságosabb volt a régi világ. Ha kifejlesztenék egy időgépet, az összes ilyen siránkozó szerencsétlent visszazavarnám a régi szép időkbe csak egy hetet élni. Szerintem zokogva könyörögné magát vissza az összes.

ezt a sok butaságot teljesen felesleges volt leírnod,ennek semmi értelme.a szülő veszi el az önbizalmad,mert sikeres és tele van pénzzel,te pedig nem tudsz megfelelni ennek?

gondolkodj már,hány ember nő fel gazdag családban itt?...

aztán pont,hogy a szerető családban felnőtt emberek önbizalomhiányosak,mert ma már kitaszítják a kedves és jószívű embereket,nem az a "menő"!

és miért erről az oldalról közelíted meg a sztereotípiákat?

ugye azt mondod,hogy aki nem tud megfelelni ezeknek médiából sugárzott mosléknak,az egyszerűen vegye őket semmibe.igen ám,de aki megfelelt ennek,az csak azért sem veszi figyelembe!így hiába dönti el egy nem túl jóképű,átlagos fiú,hogy neki szép feleség kell,ha az követi a sztereotípiákat és teszem azt egy Brad Pitt-re vágyik.és még is fogja találni,mert nem pár tíz fiúból válogathat,hanem akár több tízezerből is.

arra pedig,hogy sírva jönnék vissza...az én gyerekkoromat az 1980-as évek jelentik és összetenném a két kezemet,ha ismét akkor élhetnék...ilyen idősen.

"a szülő veszi el az önbizalmad,mert sikeres és tele van pénzzel,te pedig nem tudsz megfelelni ennek? "

Na akkor kérlek olvasd el még egyszer, amit írtam.! Én pl nem is akarok megfelelni ezeknek az elvárásoknak, mert az önbizalmam nem azon múlik, hogy megfelelek e egy trendnek. Volt, hogy akartam. Mert nem volt önbizalmam.

"ugye azt mondod,hogy aki nem tud megfelelni ezeknek médiából sugárzott mosléknak,az egyszerűen vegye őket semmibe."

Nem! Azt mondtam, hogy azért veszed figyelembe, mert nincs elég önbizalmad mérce nélkül létezni.

"arra pedig,hogy sírva jönnék vissza...az én gyerekkoromat az 1980-as évek jelentik és összetenném a két kezemet,ha ismét akkor élhetnék...ilyen idősen."

Igen-igen, a békés szoci idők. Ki ne sírná vissza, mikor kényelmes volt, hiszen gondolkodtak az ember helyett, gondoskodtak róla, és azóta is ezt nyögjük. De miért is bukott meg az a rendszer? Ki tudja... Amúgy meg ki az, aki nem sírja vissza a gyerekkorát?

pont az a baj,hogy sokan olyan mércét ÁLLÍTANAK,amit lehetetlen átugrani egy egyszerű embernek.és nem az önbizalmon múlik,rád néz,nem felelsz meg,szóba sem áll veled,mehetsz amerre látsz az önbizalmaddal együtt.

békés szoci idők hát igen.gondolkodtak helyetted ez erős túlzás.hidd el,a 80 éves Pista bácsi még mindig okosabb,ha az életről van szó,mint itt bármelyikünk.

na meg a nyílt utcán nem vert embereket a kisebbség,de ez nem ide tartozik.

"pont az a baj,hogy sokan olyan mércét ÁLLÍTANAK,amit lehetetlen átugrani egy egyszerű embernek.és nem az önbizalmon múlik,rád néz,nem felelsz meg,szóba sem áll veled,mehetsz amerre látsz az önbizalmaddal együtt. "

Még mindig nem érted. A sikereseket és a veszteseket nem a pénz, a jóképűség, a magasság vagy akármi más különbözteti meg egymástól. Egyszerűen az egyikből sugárzik a magabiztosság, az önbizalom, a határozottság és a pozitív szemlélet. A másikról meg lesír, hogy elkeseredett, és minden vágya, hogy végre megszánja egy nő és vele legyen. Na EZ az, amire nem buknak a nők.

"gondolkodtak helyetted ez erős túlzás.hidd el,a 80 éves Pista bácsi még mindig okosabb,ha az életről van szó,mint itt bármelyikünk."

A 80 éves Pista bácsi nem a szoci időkben született, már bocsánat. A szüleink korosztálya az, aki még mindig abban létezik, hogy az állam azért van, hogy róla gondoskodjon, munkát adjon neki, kedvezményes lakáshitelt biztosítson, és elintézze, hogy a gyári munkájából fussa autóra és balatoni nyaralásra. Neki semmi más dolga nincs, csak szorgos hangyaként tanulni meg dolgozni.

Amúgy oltári mód irreleváns egy öregember bölcsességével példálózni, amikor egy történelmi korszak okozta szociális problémákról van szó, mert a kettőnek semmi köze egymáshoz. Ettől függetlenül igen: a 80 éves Pista bácsi már biztosan van annyira bölcs, hogy felmérje, hogy itt nem az elvárásokkal van baj.

"Figyelj, van benne valami, de azért lássuk be nem igazán van lány, aki mondjuk adna esélyt egy alacsony, vékony fiúnak, vagy olyan fiú, aki adna esélyt egy nagyon kövér lánynak."

Nem kellett sokat gondolkodnom, hogy kapásból három ellenpéldám legyen a férfi magasságot illetően csak a közeli ismeretségi körömből. És nem is pénzesek, semmi különleges nincs bennük, a maguk módján mégis mindegyik sikeres a nőknél, pedig a háromból kettő alacsonyabb, mint a feleségem...