Szakítanátok párotokkal csak azert mert elmúlt a szerelem? Miért?

Igen.

Megszokásból nem lennék senkivel. És azért se, hogy legyen valakim. Az ilyen kapcsolat úgyis tönkre megy majd...

Ha ez egyben azt jelenti, hogy reggel csak nézek rá és olyan érzésem van: "ki ez az idegen?", akkor igen.

Egyébként általában az szokott lenni, hogy a szerelem miatt az ember rengeteg olyan dolgot is elnéz a másiknak, amit amúgy nem bír elviselni. Aztán amikor elmúlik a szerelem (a "rózsaszín köd"), akkor kiderül, hogy tényleg nem bírja elviselni a másikat.

Miért lennék megszokásból valakivel, ha közben mással akár boldogan is élhetek.

Egyszer élünk, azt eljük boldogan.

Az "első fázisú", lángoló szerelem néhány éven belül elmúlik.

Ha 60 éves korig kitartott, ott már más típusú szerelemről van szó, ami nem valószínű, hogy elmúlna. De 60 évesen már úgyis felnőtt gyerekek vannak, szóval ha az ember akkor dönt úgy, hogy lép, miért ne tenné? Ismerek olyat, aki bőven túl a 60-on házasodott össze a kamaszkori szerelmével. Szerintem kimondottan szép, romantikus dolog :)

Amíg fiatal vagyok, addig igen. Merthogy most még a szerelmet keresem a másikban, és ha ez elmúlik, és még szerelemmé, szoros kötődéssé sem alakul át, akkor bizony szakítanék.

Viszont tény, hogy a szerelem mint olyan sem tart örökké. De amikor a nagy lángolás elmúlik, de továbbra is úgy érzem, hogy társa leltem, hogy szeretem, még ha nem is azzal a lángoló szerelemmel, tisztelem, továbbra is boldog tudnék mellette lenni életem végéig, akkor nem szakítanék.

Nagyon fiatalon nem szabad lekötnie magát az embernek olyan mellett, aki talán nem is az igazi, de miután megtaláltad az igazit... esélyes, hogy akkor a lángolás is kitart még sokáig.

7: "Nagyon fiatalon nem szabad lekötnie magát az embernek olyan mellett, aki talán nem is az igazi, de miután megtaláltad az igazit... esélyes, hogy akkor a lángolás is kitart még sokáig."

Talán mégis az igazi. Akkor mi van?