Mazochista vagyok érzelmileg vagy mi?

Olvastam rá egy olyan lehetséges magyarázatot valahol, hogy azoknak a nőknak hajlamosak egy ilyen párkapcsolatban élni, ilyen férfi mellett "kikötni", akinek gyerekkorukban az apjuk, vagy mindkét szülő részéről hasonló bánásmódban volt részük.

Azzal magyarázzák, hogy ők tudat alatt részben azért "vonzódnak" ehhez a párkapcsolati mintához, mert (bár annak idején, gyerekkorban, kamaszkorban nyilván megszenvedték), mégis ez ami ismerős nekik, amit "megtanultak kezelni", és amihez alkalmazkodtak, illetve esetleg pont emiatt tudat alatt a gondoskodással azonosítják ezt a fajta bánásmódot. (A szülő, aki gondoskodott rólam, így viselkedett velem. A párom (is) megaláz, fájdalmat okoz, a lelkembe gázol - de azért ez mégis azt jelenti, hogy foglalkozik velem, gondoskodik rólam.)

Nekem ez először elég hihetetlennek tűnt, és nem tudom, mennyi igazság van benne. Én egyetlen ilyen nőt ismerek, és nála a saját elmondása szerint tényleg ez volt a helyzet, csak ráadásul a bántalmazás fizikai bántalmazás is volt, mind az apja, mind az akkori párja részéről.)

Még egy olyan meglepő dolgot is olvastam nemrég pont ezen a fórumon egy nőtől, hogy korábban volt benne szumbisszív és mazochista beállítottság, de mikor valami pszichoterápia és hosszú önismereti munka révén felismerte, hogy azért vonzódott ezekhez a megéléséhez, mert tudat alatt a gondoskodással azonosította, akkor úgy szűnt meg ez a hajlama, mintha a szél fújta volna el. (Ha jól emlékszem, arról nem írt, hogy szintén valami gyerekkori trauma miatt volt-e szüksége pszichoterápiára, vagy más okból.)

De biztosan sok más lehetséges magyarázata van.

Bocsánat, már félig alszom :-) Az első mondatban azt akartam írni, hogy:

... azoknak a nőknek a többsége hajlamos egy ilyen párkapcsolatban élni, ......

(Az utolsó mondat meg nem a felhozott példára, hanem a kedves Kérdező eredeti kérdésére vonatkozott.)

szumbisszív = szubmisszív

(és akkor most már tényleg alszom :-)

Azt hittem, a Párod az az személy, akiről írtál. (Már épp akartam egy jó könyvet ajánlani, de akkor így tárgytalan, mert az kifejezetten a párkapcsolatokról szól.)

Szerintem ha nagyon szeretnek a szüleid, és csak néha, ráadásul nem szándékosan, tudatosan okoztak fájdalmat, akkor nem hinném, hogy ebben rejlene az oka annak, amit kérdeztél. (Elég ritka lehet, akivel ez nem forult elő időnként gyerekkorban.)

Szia,

Írj többet erről a személyről: milyen megjegyzéseket tett? Bántalmazott valaha fizikailag? Hasonló cipőben járok- segíthetünk egymáson

24/N

Nem vagy mazoista erzelmileg ... egyszeruen butacska vagy.

Ezen ne sertodj meg, majd kinovod. Nem vagy szerelmes, csak az szeretnel lenni. Tetszik a fiu es vonzodsz hozza. Minden aron akarod, hogy ti egy par legyetek, ezert magadba magyarazod, hogy szereted es eppen ezert elviseled a bunkosagait.

Majd amikor feloszlik a rozsaszin kod a szemed elol, nem leszel ilyen elnezo.