Csak én vagyok ilyen szerencsétlen? Mit gondoltok erről? 15L

Sziasztok!

Szóval..mindjárt betöltöm a 16-ot, de még nem volt senkim. Most hogy ennyi idős vagyok kezdem hiányolni ezt a dolgot az életemből. Nem azért akarok valakit, hogy menő legyek..ez nem érdekel! Egyszerűen mindenhol szerelmeseket látok..sokszor még nálam fiatalabbakat is. Tudom hogy ez hülyeség mert még bőven fiatal vagyok, de kezdem úgy érezni hogy máris késésben vagyok. Nem is zavarna annyira ez a dolog ha legalább lett volna udvarlóm vagy valami, de így? Majd 16 évesen a szerelmi életem egyenlő a nullával. Kezdek félni attól, hogy soha nem kellék majd senkinek! De mi a baj velem? Az hogy nem ment át rajtam a fél város? Ha ez az ára -márpedig eléggé úgy tűnik- akor inkább leszek egyedül.

Lehet hogy azért aggódom ezért ennyire mert elég gyerekes vagyok..pl. boldogan futkározom a hóban és csinálok hóangyalt! Olyan lennék mint egy játékos gyerek és ezért nem akar tőlem senki semmit? Pedig szerintem azért ez tolerálhatóbb mint a r_banckodás nem? Ráadásul velem úgy érzem lehet komolyan egy jót beszélgetni bármikor, de nem tudok egyfolytában komor lenni, úgymond a koromnak megfelelően érett lenni. Nekem szükségem van a viccelődésre, a nevetésre a gyermeteg dolgokra!

Ennyire nagy baj ez?

Mit gondoltok? Van/volt még valaki így ezzel? Mi erre a megoldás?