Ha kellenének valakinek, keresnék a társaságom, nem?

Van egy nagyon kedves lány ismerősöm. Pont olyan lány, amilyet magam mellé szeretnék. Évek óta ismerem. Ha mellettem van, megszűnik az összes rossz dolog, megszűnnek a rossz érzéseim, és feloldódok teljesen. Csókolóztunk már, ölelgettük egymást, mint egy régi szerelmes pár, de féltem.. féltem attól, hogy ha nem érez így, akkor eltávolodunk majd, és még csak ennyi se lesz.

Nemrég megtudtam, hogy külföldre fog költözni, lehet, hogy örökre. Azután a találkozó után, hogy ezt elmondta, majdnem egy hétig nem kerestem. Hiányzott, minden nap vagy ezerszer gondoltam rá, de nem kerestem. Nemrég találkoztunk. Egész végig csak arra tudtam gondolni, hogy elmegy, nem találkozunk jó darabig, és valószínűleg talál majd kint magának egy nálam jobb srácot, és sose lesz köztünk semmi. Vagy, ha össze is jövünk, max 1-2 hétig tart, és utána elmegy... és ki tudja, mi lesz az után.

Ha van valaki, aki tetszik, mutasd ki valahogy. Nem kell túl erősen, csak érezze, hogy van esélye, hogy érdemes próbálkoznia, és pozitívan reagálnál rá. Ha ezalatt a négy év alatt bármi komolyabb jelet kaptam volna tőle, valószínűleg már rég együtt lennénk, és nem menne el.