Ti a szivetekre vagy az eszetekre hallgattok? Indoklas, tapasztalatok? Hogy lehet haritani az erzeseket?

Vegulis az eszemre. Olyankor is, amikor belemegyek egy kapcsolatba, mert szerelmes vagyok, pedig igazabol nem is akarok kapcsolatot. Viszont minden dontest az eszemmel hozom meg, kiveve ha a csaladomrol van szo.

Sokszor tartom hulyesegnek a szerelmet, foleg miutan a baratnoim mind megorulnek miatta es en 'jozanul' teljesen maskepp itelem meg a dolgokat. Persze, jo lehet az a bizsergo erzes stb... Az igazsag, hogy mivel nem is vagyok kapcsolatra, elfogult vagyok a szingliseggel szemben. Az en szivem az eszemre hallgat.

20/L

Ha objektivan probalom magamat vizsgalni, akkor azt kell mondanom, hogy sokkal inkabb vagyok a racionalitas, mint az erzelmek embere. En attol tartok egyebkent, hogy nalam ez mar tulzottan el is tolodott ebbe az iranyba, szoval a "mindig hallgas a szivedre" aforizma szempontjabol en mar inkabb a lo tulso oldalara estem at.

Valoszinuleg a legokosabb, amit mondani lehet, hogy meg kell talalni az egyensulyt a ket veglet kozott, mert egyik sem tul szerencses: ha mindig az eszervekre hallgatsz, az megolheti a spontaneitast, a szenvedelyt, a tuzet, ha mindig a szivedre hallgatsz, akkor konnyen kerulhetsz erzelmileg kiszolgaltatott helyezetekbe es konnyebben serulhetsz.

Igyekezz eszrevenni, hogy mikor erdemes az erzeseidet megosztani masokkal, mikor mutasd ki azokat, mikor erdemes rajuk a masik es ha olyan a helyzet, akkor viszont add at magad az erzelmeidnek batran! Es probald felismerni azokat a helyzeteket is, amikor erdemesebb visszavonulot fujni, mert tul sok a kockazat, tul sok serelem erhet, ezert erdemesebb varni egy hozzad jobban passzolo partnerre!

A szerelem egy ember életében csak egyszer tud fájni igazán!

Bár a kérdésben nem szerepel, de a pénztálca a domináns!

Sajnálom azokat a fiatalokat, akik tönkreteszik az életüket (nem élnek sem így, sem úgy) mert az a csecsemő nem tudja, hogy miért jött a világra!

Na de ez az élet rendje, kell lenni söpredéknek is!

Szia! Őszintén nekem is van hasonlógondom. Ezért csak harmadik kérdésbe tudok segíteni.

Én úgy hárítottam egyszer az érzéseimet, hogy az illető személyre Úgy próbáltam gondolni, mint barát, illetve amikor éreztem, hogy mát többet éreztem arra gondoltam, hogy nem lehetünk több mint barát.

Szerelmes nem is lettem, de viszont egy idő múlva kötődik a másik személyhez és fontossá válik neki.