Tönkretett egy lány már lassan két éve és még mindig nem léptem túl. Mit csinálok rosszul, hogy még mindig így van?

Pedig próbálom elterelni a figyelmem tanulással, munkával, gitározással és programozással, de így is szomorú vagyok és úgy érzem nem tud semmi felvidítani.

Mással való összejövetel (trollok kedvéért: akár férfival is) nem jöhet szóba, mivel:

1. Nem tudom elfelejteni az illetőt, mert szinte mindennap találkozunk.

2. "Francnak se kellesz"-effektus, túl átlagos kinézetű, túl unalmas és túl furcsa vagyok bárkihez is, nem illek szinte senkivel össze.

3. Pár év múlva másik városba fogok költözni, így ha össze is jönnék valakivel, csak rosszul járna.

Megbarátkoztam a gondolattal, hogy sose lesz senkim, hogy más miatt vagyok itt, az elérendő céljaimra kell koncentrálnom, talán egy másik életben máshogy alakulnának a dolgok. Csak arra lenne szükségem, hogy azt a lányt elfelejtsem, aki miatt már nem tudok örülni semminek.

21/f