Hatalmasat csalódtam benne - miért fáj?

[CSAK AZ OLVASSA EL, AKIT NEM RIASZT EL A SOK SZÖVEG!]

Egy érdekes önismereti kérdés, csak és kizárólag így névtelenül, mert magam sem értem magamat.

Valójában nem teljesen ide passzol, de mivel szerettem őt...

Szóval van egy lány, aki fiatalabb mint én és a mi korunkban ez még számít sokat. (4-5 év múlva más kérdés lenne, de...) Ő még tini, én már nem, de magam is fiatal vagyok. Ebbe a lányba korábban én beleszerettem, de nagyon! Persze semmi sem történt, hisz nem közeledtem hozzá különösebben a korkülönbség miatt, csak nagyon barátságos voltam vele, de bizonyos határokat sosem feszegettem. Tudtam, hogy ezeket az érzéseket el kell fojtanom magamban, mert nem lehet semmi. Azt hittem, hogy sikerült is. De még ha nem is, akkor sem közelednék hozzá, nem vagyok ilyen ostoba.

Később az illető lány letiltott engem facebookon. Hozzáteszem, nem csak engem, hanem másokat is. Először nem értettem miért, később rájöttem: az a kör, ahonnan én ismerem, nem nézné jó szemmel azt, amilyen irányba Ő változik.

(Ő nem tudja, hogy két FB profilom van, a másikat nem ismeri)

Feltett magáról egy profilképet, ahol mint sok tinilány, rapper stílusban van felöltözve, kisminkelve és a kezét úgy tartja a fejéhez, mint ha egy pisztoly lenne.

Nem tűnik nagy dolognak, ugye? DE! Ez ugye összeegyeztethetetlen azzal a képpel, amit a gyülekezetben mutat magáról - mert vallásos lányról van szó. Ott rendes, visszafogott, erkölcsös lánynak mutatja magát, igazi kis aranyos szöszinek, aki a bibliát forgatja és a szerint él. Ezzel szemben a neten...

Az a helyzet, hogy bár próbáltam kiszeretni belőle és elfelejteni, azt hittem sikerült is, de amikor megláttam ezt a képet, olyan érzés volt, mint ha egy hatalmas tőrt döftek volna a szívembe... hihetetlen kiábrándító volt, akkor el is múlt a "rajongásom", de valamiért nagyon rossz érzés fog el, akárhányszor eszembe jut.

Hogy is mondjam...? Nem vagyok belé szerelmes, de valahol a szívembe zártam akkor is és hatalmasat csalódtam benne, hogy ilyen irányba "fejlődik". Szerintem erről még a szülei sem tudnak. Gyanítom, hogy minden ismerősünket letiltotta, akikkel egy gyülekezetbe jár vagy ahhoz hasonló közegből ismeri az illetőt - nem így, az osztálytársai, barátai. De eközben ugyan úgy jár gyülekezetbe, szépen, visszafogottan felöltözve, továbbra is a visszafogott lányt mutatva. Más szóval kettős életet él, még ha virtuálisan is. Igazából nem is tartozik rám, de nyomja a lelkemet mégis. A szüleit kedvelem nagyon és biztos vagyok benne, hogy ezt Ők sem néznék jó szemmel. Szerintetek elmondjam nekik, hogy a lányuk kettős életet él a neten, vagy várjak vele, hátha észhez tér magától? Én attól félek, hogy lezüllik majd a lány.

Nálunk egyébként nem számít az ilyen dolog elfogadottnak, még akkor sem, ha a legtöbb tini ilyen a világban. Lehet, hogy kesze-kusza a történet, ezért a kérdést is felteszem, hogy legyen mire válaszolni:

Szerintetek miért fáj így látnom Őt, mikor már nem vagyok belészeretve? Nem értem magam. Továbbá elmondjam a szüleinek vajon?