Lányok ti szerelmesek vagytok a párotokba?

Én imádom a páromat. : ) De ő is engem :D

18/L

Én is az a típus vagyok aki nem tud hirtelen szerelmes lenni. A barátom meg épp az ellenkezője :)

A dolog úgy történt hogy egyszer egy szórakozó helyen találkoztunk. A barátom az a tipikus otthonülő emberke bár talált pár új barátot így elment velük végre kimozdulni akkor ismerkedtünk meg :)

Ő neki szimpatikus voltam, felvett facebookra, elkezdtünk beszélgetni, néhány nap után elhívott randizni. Nekem nem jött be inkább külsőre de belsőleg eléggé érdekes volt számomra így gondoltam miért ne :)

Sokat randiztunk de részben meg is sajnáltam szegényt mert nagyon magányos és szeretethiányos volt. Először én is csak úgy simán szerelem nélkül jártam vele de olyan boldog volt velem a srác hogy egyszerűen megszerettem :) Amikor az első csókunk volt mert csak a kézen fogva séta meg az ölelések voltak meg inkább de az egyik ölelése olyan érzelmes volt hogy én is kezdtem már bizseregni amit még soha nem éreztem és amikor megcsókolt akkor hagytam és annyira érzelmes volt hogy azonnal szerelmes lettem. Elkezdtem érezni a repkedő pillangókat a gyomromban hihetetlen jó volt.

Így másfél év után is még mindig ugyanúgy szerelmes vagyok belé.

Eléggé a tenyerén hordoz a srác, nagyon sokat kedveskedik nekem, bár nem viszi túlzásba nem az a papucs ember és elégg határozott is tud lenni. De boldog mert kitört a magányos életből és egyre többet jár el otthonról, nagyon boldog mert velem van és mellettem érzi magát igazán erősnek. persze eszembe nem jutna szakítani vele de egyszer átgondoltam ezt és akkor előjött egy kép hogy újra visszazuhan a depis időszakába és ezt nem tudnám elviselni, bár kitudja mert sok új barátja lett csak félek szakítani vele :S Nem is akarok mert nagyon szeretem őt.

Így is volt hogy októberben 1 hétig nem tudtunk találkozni mert sokat dolgozott, rengeteg túlórája volt és reggeltől estig dolgozott nagyon fáradtan ért haza nagyon írni sem írt nekem. Persze az utolsó munkanapja után megleptem őt és átmentem hozzá, mert hiányzott és gondoltam akkor szerelmeskedjünk egy picit de olyan fáradt volt hogy amitn összebújtunk az ágyba és csókolóztunk elaludt :) De olyan aranyosan hogy picit el is érzékenyültem így hozzábújtam hogy érezze azt hogy ott vagyok vele jól is aludt szombaton délelött 11 ig fel sem kelt én már reggel 8 kor ott unatkoztam és kínomba PS-eztem addig :)

Nincs párom, és nem is vagyok szerelmes.

Két barátom volt eddig, de mindkét kapcsolat rövid életűnek bizonyult. Az egyik fiúba nem voltam konkrétan szerelmes, mert én nem tudok egyik pillanatról a másikra szerelmes lenni, és őt nem ismertem még annyira. Vele ilyen ismerkedős fázisba voltunk, de nagyon sokat jelentett számomra. Fontos volt nekem, kötődtem hozzá, de sajnos hamar véget vetett ennek. A másik fiúba szerelmes voltam, őt sem ismertem mondjuk régóta, de nagyon sok időt töltöttünk együtt, mert egy iskolába járunk és végig izzott köztünk a levegő. Szóval beleszerettem, aztán kiderült én is bejövök neki, randiztunk, összejöttünk. Minden szép és jó volt, úgy éreztem, de ő nem volt szerelmes, ezért szakított.

Én már tudom magamról, hogy akkor van értelme belemenni egy kapcsolatba, hogyha érzem, hogy az a fiú tényleg nagyon fontos nekem, közel érzem magamhoz. Nem vagyok rögtön szerelmes az első perctől, de ha érzem, hogy fontos nekem és érzelmileg is kötődöm hozzá, akkor van értelme.